A jó védekezés alapja: bátorság, gyorsaság, elővételezés

A legtöbb csapatsportágban, így a kézilabdázásban is alapelv, hogy az eredményesség egyik alapja a jó védekezés. Sokan azt gondolják, hogy jól védekezni csak az erős, hatalmas gladiátorra emlékeztető játékosok tudnak. Ám ahogy Hajdu János, a Nemzeti Kézilabda Akadémia női szakág-vezetője fogalmaz: a védekezéshez nem csak erő kell, hanem más képességek is elengedhetetlenek.

„Ma már nem elég erősnek lenni, más adottságok is szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó védőjátékos váljon. A fizikai képességek közül fontos a gyorsaság, pszichésen az elővételezési képesség, amikor kitaláljuk az ellenfél szándékát, ezzel megelőzzük a tevékenységet. Ehhez kell agyműködés, gondolkodás, döntésképesség, a játékos látási információkból cselekvési előnyt csinál, nézi, látja, és kitalálja az ellenfél szándékát. Végül elengedhetetlen mentálisan a bátorság, ez kell ahhoz, hogy valaki merjen ütközni, mert az ütközés fáj a legjobban, nemcsak a támadónak, hanem a védőnek is. Aki nem mer ütközni, aki fél a testi kontaktustól, az nem lesz jó védő játékos. Aki nem ismeri az ellenfél szándékát, vagy nem elég gyors bizonyos pozíciókban, az sem válik jó védővé, szóval ezek elengedhetetlenek.

Ezek az alaptulajdonságok, ehhez jönnek a testi adottságok, alkati tulajdonságok. Mindegyik poszton más alkattal kell védekezni. Belső pozíciókban zártabb védekezés van, magasabb emberek kellenek, mert a sánc dominál, és a védők ütközésnél az ellenfél nagyobb termetű kézilabdázóival találkoznak. Szélen a gyorsaság a döntő, mert az ellenfélnél is gyorsak a szélsők, ezeket kell párosítani. 

Azt, hogy egy csapat milyen védekezést alkalmaz, nem csak az határozza meg, hogy mi az edző kedvenc formációja, hanem az is, hogy milyen játékos-anyaga van, mit tudnak a gyerekek, hogy tudja összeállítani azt a védekezést a csapat számára, ami hatékony vagy eredményes lehet. Természetesen az ellenfélhez is igazítani kell a védekezési szisztémát, de az a legjobb, ha a mi legerősebb formációnkat játsszuk. A saját játék mindig kevesebb hibával jár, mint ha alkalmazkodni kell. Az új szabályok komoly változást hoztak. Amikor ugyanis hét emberrel támad egy csapat, majdnem mindig hatosfalas védekezést alkalmaznak az ellenfelek, még azok is, akik általában nyitottan védekeznek.

A világ kézilabdája úgy néz ki, hogy majdnem mindegyik válogatottnak megvan a fő védekezési taktikája. A skandinávok általában zárt hatosfalat védekeznek, a délszlávok szeretik a nyitottabb védekezést (3-2-1, 5-1) a távol-keleti együttesek pedig teljesen nyitott szerkezetben játszanak. (3-2-1, 4-2), Ezek a játékosok kicsik, ezért csak úgy van esélyük, ha megpróbálják a kaputól távol tartani az ellenfél lövőit. Ezek a nemzeti jellegek felismerhetők. A nemzetközi kupákban szereplő élcsapatoknak is állandó arculata van, általában maximum kétféle védekezést alkalmaznak. Egy nagyon erőset, amit gyakran használnak - jellemzően hatosfal, és egy vagy két embert kijjebb tesznek, - és csak kényszerhelyzetben használnak mást.

Több élcsapat is más játékosokkal támad és védekezik.  A Barcelona vagy a Veszprém például kettőt cserél védekezésnél, a Zagreb hármat. Jó taktikával, jól begyakorolt mozgásokkal be mernek vállalni ilyet, hiszen ennek hatalmas előnye van. Egyrészt spórolnak az energiával: aki védekezik, a támadás során pihen, majd bemegy védekezni és frissebb, mint az, aki 30 percet oda vissza fut, ütik verik, birkózik. A mai modern gyors kézilabda felemészti az energiát, kimerülnek a játékosok, az állandó csere viszont frissíti a csapatot. A cserék nemcsak azért vannak, hogy erős játékos kerüljön a pozícióba, hanem azért, hogy frissebb játékos oldja meg a feladatot elől vagy hátul.



2016 NOV 07 19:40:44/