„A szezon legnagyobb kihívása az volt, hogy kis létszámmal dolgoztunk. Ha bárki beteg vagy sérült volt, azonnal leszűkültek a lehetőségeink az edzésmunkában, nem tudtunk például meccshelyzetet produkálni. Mentálisan nagyon jól reagáltak a lányok a kihívásokra és összességében elértük azt, amit szerettünk volna. Úgy végeztünk a nyugati csoport negyedik helyén, hogy három erősebb együttes előzött meg minket, a többieket viszont magunk mögé utasítottuk.
A csapat húzóemberei, akik tavaly nem jutottak sok szerephez, most megfelelő játéklehetőséget kaptak, ami egyértelműen a fejlődésüket szolgálta. Az is pozitívum, hogy komolyabb sérülés nélkül csináltuk végig a bajnokságot.
Annak ellenére érvényesült a „NEKA egy család” szemlélet, hogy ugyanabban a felállásban szinte soha nem léptünk pályára, a serdülő csapatból mindig másokkal egészültünk ki. Bárki érkezett hozzánk, rögtön befogadták és együtt küzdöttek tovább. Nagyon szeretem ezt a társaságot, hiszen a nehézségek ellenére sem adták fel, mindig a maximumot igyekeztek kihozni magukból.”
fotó: Tompos Gábor
