Az elülső keresztszalag-pótlás kezelése és rehabilitációja

A mai modern kézilabdasport komoly igénybevételt jelent a játékosok ízületei, szalagjai számára. A legkomolyabb térdsérülések után gyakran szükséges az elülső keresztszalag-pótlás, melynek kezelése, rehabilitációja rengeteget változott az elmúlt években. Dr. Tállay András, PhD ortopéd sebész, sportfőorvos, a Nemzeti Kézilabda Akadémia orvosi csapatának tagja 30 évvel ezelőtt kezdte pályafutását medikusként, így személyesen is megtapasztalhatta a változásokat.

„Annak idején egy év volt a visszatérési idő egy elülső keresztszalag-pótlás után. Teljesen más volt a technika, más volt a rehabilitáció, egy hosszú gipszelés után nehezen jöttek vissza a mozgások. Ezután javulás történt a műtéti technikákban, elkezdték a pótlásokat - eleinte elsősorban térdkalácsalatti ínnal - és egy bátrabb, korai agresszív vagy akcelerált (felgyorsított) rehabilitációval fél év után sokan visszatértek, és voltak valóban jó eredmények.

Viszont ennek megvolt az a veszélye, hogy ha egy sportolónak, különösen egy élsportolónak azt mondtuk, hogy fél év a visszatérés, abból négy hónap lett. Rengeteg cikk született, melyben arról írtak, hogy valaki négy hónap után visszatért a pályára, majd később volt egy apró betűs rész is, miszerint két hónap után egy apró elszabadult porcot ki kellett venni, és akkor már tudni lehetett, hogy bajok vannak.

Most leginkább afelé tolódik a tudomány, hogy nem hetekhez vagy hónapokhoz kötjük a visszatérést, hanem evidenciákhoz. Bizonyítékokon alapuló orvoslás és rehabilitáció zajlik, tehát megpróbáljuk felmérni, mikor van olyan állapotban a sportoló, hogy újra teljes értékű mozgást végezhessen. A szakemberek ilyenkor vizsgálják, milyen az ízület mozgásterjedelme és mérik a combizom-körfogatot az egyik, illetve a másik oldalon. Ha jó a mozgásterjedelem, ha jó a stabilitás, jó a funkció, és egy centin belül van az izomkörfogat, visszatérhet a sportoló. Gazdagabb országokban emellett MR-vizsgálatokat is csinálnak, és a radiológus - aki meg tudja ítélni, hogy milyen a szalag beépülése – mondhatja azt, hogy biológiailag még nincs rendben a sérülés, és várni kell, mert így csökken a rásérülés veszélye.

Most az a tapasztalat, hogy 18 év alatti sportolóknál - akármit csinálunk - egy éven belüli visszatérés esetén nagyon magas a rásérülések aránya. Vannak nemzetközi statisztikák is, Ausztriában például úgy vélekednek, ha egy 16 év alatti sportolónak elülső keresztszalag-szakadása és műtétje volt, soha nem lesz alkalmas arra, hogy a felnőtt válogatott keretbe bekerüljön. Az, hogy egy fiatalon elszenvedett keresztszalag-pótlás után a kézilabdázás biztosan korai porckopáshoz vezet, ez is közel 100 százalék. 

Mindezek tanulsága az, hogy a megelőzés rendkívül fontos. Ha egyszer már bekövetkezik a baj, a sportolónak jól át kell gondolnia, hogy kell-e vagy érdemes-e egyáltalán élsport szinten, megélhetés szinten űznie az adott sportágat. 

A talaj minősége befolyásoló tényező lehet, de hozzáteszem, hogy a sérülésregiszterek nem működnek jól, megbízható adatok nincsenek erre vonatkozóan. Az mindenesetre érdekes, hogy amíg egy kézilabdázó általában egy cipőt hord, addig a teniszezőknek külön cipőjük van salakra, fűre, betonborításra. Ezzel a témával a Nemzetközi Kézilabda Szövetség orvosi bizottságában is foglalkozunk mintegy 15 éve, de változás egyelőre nem történt” – mondta el Dr. Tállay András.



2017 AUG 09 14:01:23/