Különtudósítónk jelenti: NEKA-Szombathelyi KKA

Az NB I/B-s bajnokság második fordulójában a Szombathelyi KKA volt az ellenfelünk. Vendégeink az NB II-ből jutottak fel, így újoncnak számítanak. Nagy tervekkel, jó igazolásokkal és persze mindenkihez hasonlóan sok munkával készültek a szezonra, ezért is már most a dobogóra esélyes csapatok között tartják számon őket. Felkészülési mérkőzésen kétszer is találkoztunk velük, mind a két alkalommal mi győztünk, de a bajnoki mérkőzés az mindig más. Tavalyi eredményünk alapján mi is a dobogóra esélyes csapatok közé tartozunk, ezért vártuk oly nagyon a rangadót.

Először játszottunk bajnoki mérkőzést ebben az osztályban az új csarnokban, és a jól ismert Murphy-törvény: „ami elromolhat, az el is romlik”, beigazolódott. A bemelegítéskor derült ki, hogy nem működik az eredményjelző-készülék, ezért a versenybírókkal és az edzőkkel közösen két megoldás közül választhattunk: átmegyünk a szomszéd pályára, vagy a szomszéd csarnokba. Tekintettel arra, hogy a szomszéd pályára is belépett Murphy úr, az ott addig működő eredményjelző-berendezés is felmondta a szolgálatot, maradt a szomszéd csarnok. Végül mégis kompromisszumos megoldás született: maradunk az 1-es pályán és a versenybírók mérnek mindent.

A mi támadásunkkal kezdődött a mérkőzés, ellőttük a labdát, a 27. mp-ben  az eredményjelző is megjavult varázsütésre, így minden úgy folytatódhatott, ahogyan az egy normális mérkőzésen szokás.

A közjáték nem tudom, mennyiben zavarta meg csapatunkat. Mi lőttük ugyan az első gólt, de az ellenfél három találattal válaszolt rá, sikerült kiegyenlítenünk a 6. percben: 3-3. Nagyon sok technikai hibával kezdtünk, mindig csak futottunk az eredmény után. Ellenfelünk keményen, sokat mozogva védekezett, különösen a beállósunkra koncentráltak, tehették, mert  a többi  támadónk nem volt hatékony, ha sikerült is betörniük a védőfal réseibe, már majdnem ziccerbe kerülni, mindig inkább visszapasszolták a labdát egy társnak, mintsem vállalták volna a befejezést a lányok.

A két csapat hozzáállása közötti különbséget jól szemléltetik a 23. perc eseményei: ziccert lőttünk, ami kipattant a kapusról. Három játékosunk is közelről nézte a pattogó labdát, mígnem egyikük feleszmélt és lehajolt érte. Igen ám, de az ellenfél egyik védője három méterről odavetődött, és kivette a tétova támadó kezéből a labdát.

Védekezésünk sem hasonlított a megszokotthoz, alig faultoltunk, így a gyenge támadó-teljesítménnyel együtt ez azt eredményezte, hogy a félidő végéig jelentés előnyt szerzett a Szombathely, 10-17-et mutatott a tábla. 

Szünet után mintha lelkesebb  hazai csapat lépett volna pályára, elkezdtünk reménykedni, hátha… Két gólunk adott alapot a reményre, 12-17-re feljöttünk, de a szombathelyi lányok lehűtötték a lelkesedésünket: hármat dobtak újra zsinórban.  Pár perccel később olyan is megtörtént, ami ritkán szokott előfordulni velünk: számolt ránk a közönség, tíz volt a különbség, az ellenfél  javára.

A hozzáállással, lelkesedéssel már nem volt baj, de továbbra is sokat hibáztunk, sok lerohanásgólt kaptunk, nem tudtuk tartani az ellenfél két legjobb játékosát, Szendrei Barbarát és Virág Noémit.

A mérkőzés tulajdonképpen már eldőlt, amikor néhány szép játékelemet is láthattunk  a lányoktól, a játékrész második felében már elfogadhatóan kézilabdáztak, de ez csak arra volt elég, hogy hat gólra megközelítsék a vendégeket, akik dobogóra esélyes csapatként, jól játszva, korrekt játékvezetés mellett megérdemelten nyerték a mérkőzés előtt még rangadónak tartott találkozót.

A juniorok mérkőzése sem ígérkezett sétagaloppnak, Szombathelyen mindig is jó utánpótlás-nevelés folyt. Jelenlegi csapatuk is erősnek számít a bajnokságban, jó mérkőzés  volt várható.

A 10. percben három góllal vezettünk, ha nem is hibátlanul, de egészen jól játszottunk. Siti Bea sokat cserélt, Péter Panna pedig feltűnően nagy kedvvel játszott. A 21. percben 12-8-ra vezettünk. A kihagyott helyzeteket itt is gólokkal büntetik, feljöttek a vendégek, de újra kezünkbe vettük az irányítást és biztató első félidő után 16-12-vel fordultak a csapatok.

A második játékrészben elaludtunk az elején, néhányszor kihagyott a védelem, hozzájött néhány kihagyott helyzet elöl, és egygólosra olvadt az előny. Szerencsére a büntetőt belőttük, ők meg kihagyták a sajátjukat. Egy picit feléledtünk a félidő közepére, de az ellenfél egy pillanatig sem adta fel, biztonságban soha nem érezhettük magunkat. Az 50. percre újra egy gólra megközelítettek, jól jött az utolsó 10 percben Máté Fanni négy átlövés gólja.

Szép győzelmet arattunk a jó erőkből álló szombathelyi fiatalok ellen.

Felemás péntekünk volt tehát – a felnőtt csapatnál bízunk abban, hogy összeszedik magukat a lányok a következő mérkőzésekre, juniorjainktól pedig várjuk a további jó folytatást!

Vigyázat, folytatása következhet!


2016 SZE 19 02:36:21/