Mélyvízben a legkisebbek
A serdülő I. osztályban szereplő NEKA II fiúcsapatának edzője, Lehőcz Zoltán szerint játékosainak hosszútávú érdekeit szolgálja, hogy az idősebbek között kell hétről-hétre bizonyítaniuk.

Tavaly nyáron, Tatabányáról érkezett a Nemzeti Kézilabda Akadémiára Lehőcz Zoltán. A fiú serdülők második csapatát irányító 30 éves szakembert az új kihívás csábította Balatonboglárra, amelyben jócskán bővelkedett az első félév. A legfiatalabbak versenyeztetését ugyanis egy merőben új koncepció alapján, az idősebbek közé, az első osztályú bajnokságba nevezve kezdték meg.

Izgalmas időszak volt az elmúlt félév, hiszen nemcsak én mutatkoztam be új szerepkörben, de a fiúkat is a mélyvízbe dobtuk – kezdi értékelését Lehőcz Zoltán, aki hét éven át edzősködött szülővárosában, mielőtt a NEKA-hoz igazolt volna. – Ezzel a döntéssel az eredményesség kicsit háttérbe is szorult, de ebben a korban ez egyébként is másodlagos szempont csupán. Ami igazán számít, az a valós fejlődésük, amelyet az életkorukhoz tökéletesen illeszkedő képzés révén érhetünk el. A hosszútávú eredményességnek záloga lehet, hogy most egy olyan bajnokságban kell bizonyítaniuk, amelyben gyakorlatilag két év múlva is játszani fognak. 

Az együttes a másodosztályban is indulhatott volna. Ott pedig a jelenlegi 9. hely helyett akár az éremért is csatázhatna. A szakember szerint azonban megérte ekkora ugrást tenni, hiszen a gárda a középmezőnyben helyezkedik el, játékosai fiatal koruk ellenére sem lógnak ki a mezőnyből. Sőt. Az előzetes tervek szerint verhető csapatokat, vagyis a hozzájuk hasonló fiatalokat legyőzték, csupán a legjobbakkal és a saját korosztályukban versenyzőkkel nem bírtak eddig.

Döntésünk helyességét az is igazolja, hogy nem szenvedtünk nagy arányú vereségeket és még az élen állók ellen is jó kis meccseket játszottunk – támasztja alá az új koncepció létjogosultságát Lehőcz Zoltán. – A mérhető dolgokban egyértelműen sokat fejlődtek, a számokban nem meghatározható képességekkel kapcsolatban pedig szem és érzés alapján jelenthető ki, hogy sokat léptek előre. Nem titkolom, hogy a második félévben már szeretném, ha nemcsak a kötelező meccseket hoznánk, de bravúrokra is képesek lennénk. Hangsúlyozva, hogy nem az eredmény a legfontosabb.

Bármennyire is előnyös szakmai szempontból, hogy a játékosok idősebbek között játszhatnak és fejlődhetnek, ezt a helyzetet korántsem könnyű kezelni. A vereségek akkor is rombolhatják a fiatalok önbizalmát, ha pontosan tudják, hogy mindez egy későbbi, sokkal fontosabb cél érdekében történik. Edzőjük éppen ezért fontosnak tartja, hogy mindezt tudatosítsa tanítványaiban:

Minden héten elmagyarázom nekik, hogy a másodosztályban ők már nem tudtak volna kellőképpen fejlődni, még akkor sem, ha csapatunk egyharmada akár még a tizenötéven aluliak bajnokságában is játszhatna, rájuk utaltam, hogy még két év múlva is serdülőkorúak lesznek. Sok olyan srácunk van, aki megszokta, hogy saját korosztályában a legjobb volt, így most furcsa neki az idősebbek közötti másodhegedűs szerepe. Az elején, főleg a legfiatalabbakkal, nem is volt könnyű, hiszen hiányzott nekik a sikerélmény. Ráadásul fizikálisan is fel kellett őket hozni, ebben a korosztályban két év nagyon sokat számít. Emiatt velük igencsak óvatosak voltunk, játékidejüket csak fokozatosan emeltük. 

A szakember szerint a félév végére a legkisebbek is egyre több lehetőséget kaptak, s a helyzethez hozzászokva kifejezetten élvezni kezdték a kihívást. Annak érdekében pedig, hogy önbizalomépítő sikerélményben is legyen részük, az edzőmeccseket a saját korosztályukkal igyekeznek megszervezni. Lehőcz Zoltán szerint ezeken a találkozókon látszik csapata igazi ereje, hiszen egy Éles Kézisulit, vagy egy FTC-t ugyanúgy meg tudnak verni, mint bárki mást. 

fotó: Tompos Gábor

2019 JAN 21 08:01:27/