Újabb két évvel meghosszabbította nyáron lejáró szerződését ifj. Kiss Szilárd, aki a Nemzeti Kézilabda Akadémia 2013-as megalakulása óta dolgozik edzőként Balatonbogláron. Az elismert szakember számos bajnoki címet ünnepelhetett a NEKA csapataival, jelenleg pedig a Boglári Akadémia-SZISE csapatát irányítja az NB I-ben.

 – Átgondoltam a lehetőségeket, de szívesen maradok a NEKA-nál, szeretek itt dolgozni, hiszen kezdettől itt vagyok. Felépítettünk valamit, folyamatosan tesszük hozzá a tudásunkat ahhoz a minőségi munkához, ami itt folyik. A feltételrendszer kimagasló, igyekszünk ugyanilyen lelkesedéssel tovább dolgozni. Mindenkiben ambíciót látok, aki a környezetemben van. Folyamatosan képezzük a gyerekeket, kiváló szakmai stáb segíti a munkánkat, és míg korábban a szereléstől kezdve a buszrendelésig mindennel kellett foglalkoznom, itt „csak” az edzőségre kell fókuszálni. Kollégáimmal évek óta együtt dolgozunk, kölcsönösen tiszteljük egymást. A célunk – amivel teljesen azonosulni tudok –, hogy neveljünk az országnak olyan gyerekeket, akiket később más magyar csapatok elvisznek. Régebben külföldön láttunk csak hasonló rendszereket, de tíz éve elindult egy szemléletváltás, jó irány a magyar sportban is, többek között ennek is köszönhetők a korosztályos válogatottak sikerei.

 

– Számos bajnoki címet nyertél a NEKA serdülő, ifjúsági vagy junior csapataival, a 2020–2021-es szezonban viszont minden eddiginél nagyobb feladat várt rád.

– Idén elindítottuk a Boglári Akadémia-SZISE csapatát az NB I-ben, ami nagy vállalás volt, hiszen a korábbi, eredménycentrikusabb elvek helyett ez most inkább hosszú távú célokról szól. Rövid távon egyelőre vegyes érzéseink vannak, de fontos látni azt, hogy az utánpótlásképzés egyben tehetséggondozást is jelent, ennek eredménye sokkal később érik be, miután a gyerekek innen elmennek. Magyarországon mi voltunk az első csapat, amely ezt bevállalta, két-három év múlva remélhetően azt mondjuk majd, hogy megérte.

– A jelenlegi helyzetben mennyire tartható fenn a játékosok vagy akár a ti motivációtok?

– Most szembesülünk azzal, hogy az utánpótlás és a felnőtt NB I-es korosztály között micsoda különbség van. Hogy amit a gyerek a saját korosztályában akár európai szinten is remekül megcsinál technikailag, taktikailag, felnőtt szinten olyan, mintha meg sem tanulta volna. Ez abból fakad, hogy rutinosabbak ellen játszik, és a játék dinamikája más. Egy új fejezet kezdődött a fiatalok életében, és ehhez hozzá kell szokniuk. Most kerültek be abba a közegbe, amibe csak később kerültek volna, fel kell venniük a ritmust úgy, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Ehhez nagyon nagyfokú kitartás, türelem és hit kell mindenki részéről, hiszen ennyiszer senki nem szeret kikapni. Nagyot mertünk ugrani, bízom benne, hogy ez hosszú távon megtérül. Nem adjuk fel, és tudjuk, hogy a rutint csak idővel lehet megszerezni. Mindig küzdeni fogunk, és az egyszer-egyszer győzelmet eredményezhet.

– Az elmúlt tíz évből mire emlékszel vissza a legszívesebben a NEKA-val kapcsolatban?

– Szerencsére minden évben volt valami, ami kiemelhető. A legelső szezonban például szinte a folyosóról nyertük meg a serdülő bajnoki címet, akkor még sem saját csarnokunk, sem saját kollégiumunk nem volt. Bohus Beával, Hajdu Jánossal dolgoztunk együtt, és ez volt az első NEKA-s bajnoki cím – ez megmarad az emberben. Utána is jöttek a sikerek, és bár sokak szerint utánpótlásképzésben nem számít az eredmény, én mégis azt gondolom, hogy itt kell megtanulnia a gyerekeknek a végtelenségig küzdeni, nyerni vagy veszíteni, és ehhez igenis számolni kell a pontokat. Nyilván nem szabad túlzásba esni, vagy messzemenő következtetéseket levonni egy-egy mérkőzésből, de mindig ki kell hozni a maximumot az adott csapatból, soha nem adhatjuk alább. Édesapám, Kiss Szilárd is ezt vallotta, ezt tőle „örököltem”: a mércét mindig fel kell állítani, és nem kell magyarázkodni.

– Az utánpótlásképzésben dolgozva, sokszor elhangzott már tőled a „jelenben meglátni a jövőt” mottó. Mit jelent ez pontosan?

 – Azokat a tapasztalatokat, amiket az ember eddig szerzett, próbálja mindig felhasználni a következő csoportjánál – örömteli érzés, ha vannak hozzá megfelelő alanyok. Nekünk most kell meglátnunk azt, hogy három-négy év múlva kiből lehet jó játékos, ki az, aki el tud jutni a legmagasabb szintre. Az még nehezebb, hogy 14 éves gyerekekről megmondjuk, ki válik be 20-21 évesen, egyáltalán felnőttek között pályára tud-e lépni, ettől óva intenék is mindenkit. Nyilván mi is hibázhatunk, de igyekszünk már a kiválasztást is a lehető legmagasabb szintre vinni.

– Szövetségi edzőként az ifjúsági válogatottal 2019-ben megnyertétek Celjében az ifjúsági Európa-bajnokságot. Tíz NEKA-játékos volt a keretben, akikkel napi szinten együtt dolgoztál, így az itteni munkád is hatással volt arra sikerre.

– Ifjúsági Európa-bajnokok lettünk, annak akkor ott nagyon örültünk. Az első magyar válogatott voltunk, aki ezt a korosztályos versenyt megnyerte, de ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt válogatottba is eljut akármelyik játékos, az egy későbbi történet. Ugyanakkor a hited, az erőd, az, hogy még jobban menj és csináld, az többségében a győzelmekből építkezhet. Nyáron junior Európa-bajnokságot rendeznek, megint Celjében, és bár a COVID -járvány befolyásolta a fiatalok fejlődését, az NB I-es szereplés minden bizonnyal előremutató lesz, mert a gyerekek olyan csapatokkal játszanak hétről hétre, akik előttünk vannak.

fotó: NEKA/Tompos Gábor