Djokics Zseljko hét éve dolgozik Szekszárdon, de az eddigi húszéves edzői pályafutásában még nem fordult elő az, ami az idei felkészülést jellemezte. A szakember elmondása szerint a hathetes felkészülés jól sikerült, de a teljes keret helyett mindössze 6-7 játékos dolgozott együtt, az új külföldi játékosok későn érkeztek meg, így az összeszokottságon bőven még van mit javítani.

- Furcsa helyzetben vagyunk, valóban nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy kis túlzással a játékosok még egymás nevét sem tudják, így bár nem ez a megszokott, muszáj volt a bajnoki rajt előtti utolsó napokra beiktatnunk egy Balaton-parti edzőtábort. Úgy gondoltuk, jót tesz a lányoknak egy kis környezetváltozás, nagyon elégedettek vagyunk, hiszen itt a NEKA-n minden feltétel adott ahhoz, hogy csak a kosárlabdázásra kelljen koncentrálnunk, a szabadidős programok – vitorlázás – pedig azt a célt szolgálják, hogy tényleg kialakuljon egy jó közösség.

Djokics Zseljko igyekszik mindig pozitívan tekinteni a dolgokra, de most valóban nehéza helyzet.

- Új szituáció ez számomra is, az amerikai játékosok egyelőre az átállással küzdenek, taktikai instrukciók helyett más tanácsokat adok nekik, amikor ásítva jelennek meg az edzésen: vagy aludjanak éjszaka, vagy annyi kávét igyanak reggel, hogy megfelelő állapotban legyenek. De van még néhány napunk, a bajnoki rajtra remélem, ezeknek a problémáknak nyomuk sem lesz.

- A változásokat látva, milyen szezonra lehet számítani?

- Mindig komoly célokat tűzünk ki magunk elé, mind a bajnokságban, mind az Euroligában. Idén fiatalítottunk, így várhatóan hosszú távon lesznek igazán jó eredmények, de az idén is fontos, hogy csapatként tudjunk kosárlabdázni. Kellenek egyéniségek, húzóemberek, de mérkőzéseket csak csapatként lehet nyerni. Amikor hét évvel ezelőtt megérkeztem, láttam, hogy Szekszárd a szőlő és a bor városa. Úgy gondolom, most már kicsit a kosárlabda városának is nevezhetjük, és azért dolgozunk, hogy minél több szép sikerrel adjunk örömöt ennek a településnek.

fotók: NEKA/Tompos Gábor