Hetek óta otthon edzenek a NEKA növendékei, és az edzőkkel való kapcsolattartás mellett igyekeznek mindent lelkiismeretesen elvégezni. Ahogy Bohus Beáta, a NEKA II. női ifjúsági csapatának edzője elmondta, a játékosok együttműködőek, és próbálnak minél gyorsabban alkalmazkodni a kialakult helyzethez.

– Könnyebb már az akadályokat átlépni, mint az első hetekben?

– Ahogy a kollégáim már korábban elmondták, ez egy új helyzet volt mindannyiunknak, sok váratlan nehézségbe ütköztünk az elején, de mostanra sikerült mindent megoldani és áthidalni. Ez nagyrészt a gyerekeknek köszönhető, hiszen igyekeztek maximálisan alkalmazkodni a helyzethez és felnőtt módjára viselkedni. Ebbe beletartozik az edzésmunka vagy a gyógytorna napirendjükbe való önálló beillesztése, a Polar eszközök szinkronizálása és tudatos használata, ami alapján mi nyomon követjük a teljesítményüket, és visszajelzést tudunk küldeni nekik. Jó, hogy pontosan látjuk, ki milyen sebességgel, milyen pulzusszámmal futott, de a személyes kapcsolat és az a gömbölyű kis valami, amivel játszunk, nagyon hiányzik. Akiknek persze van lehetőségük, otthon kialakítanak olyan kis tereket, ahol labdát tudnak dobálni például a szülőknek, de mi, edzők is sokat beszélünk arról, hogy milyen alternatívák vannak. A kapusok például teniszlabda helyett akár burgonyával, hagymával is gyakorolhatnak, mindenki azt használja, ami éppen a rendelkezésére áll.

– Mekkora változás a sportolók számára, hogy most otthon, társak nélkül kell dolgozniuk?

– A gyerekeknek nem egyszerű megélni azt, amikor a „csordaszellem” megszűnik, hiszen eddig szinte együtt éltek; együtt keltek korán, együtt reggeliztek és jöttek edzésre. Most ezt maguk oldják meg, és az edzésnek meg a tanulásnak ugyanúgy bele kell férnie a napi rutinba, mint azelőtt. Mindig hangsúlyozzuk nekik, hogy most ezt kell megoldani, és jellemzően profi módon állnak hozzá, úgyhogy le a kalappal előttük.

– Mekkora szerep hárul a szülőkre ebben a helyzetben?

– Természetesen velük is tartjuk a kapcsolatot, és elmondható, hogy sok mindenben segítséget tudnak nyújtani. Nemcsak a feladatok elvégzésénél, hanem lelkileg is. Az egyik anyuka mesélte, hogy a kislánynak az egyik napon komoly távot kellett teljesítenie a futóedzésen, és nagyon jó volt, hogy ő is ott lehetett vele, biztatni tudta, erőt adott neki közben.

– Mik az eddigi tapasztalataid, lesz-e bármi pozitívuma ennek a speciális helyzetnek?

– Azt gondolom – bár a lányok még sokat változnak –, az eddig eltelt időszak megmutatja, hogy amikor profik lesznek és maguknak kell megoldaniuk dolgokat, ki lehet erre alkalmas és ki nem. Látni lehet, hogy fejben ki hol áll most, milyen érettségi szinten van, és ez jó tanulság számomra is. Hozzáteszem, nekem egy szavam nem lehet, a játékosaim mindent megcsinálnak becsületesen, folyamatosan kérdeznek, üzennek, így öröm velük a munka. A másik örömteli dolog az edző kollégákkal való kiváló együttműködés, amely a NEKA szelleméhez hűen zajlik. A közös csapatmunka eddig is az egyik titka volt a sikereinknek, ez ebben a helyzetben is ideális módon működik. Igyekszünk egymást segíteni és együtt kihozni a jelenlegi helyzetből a maximumot.