Két nappal az U17-es Európa-bajnoki cím megszerzése után a győztes leánycsapat tagjai lassan megértik, mi is történt velük.

A NEKA játékosai boldogan meséltek a kontinensviadalról, a sok lemondással járó felkészülésről és a kiváló csapategységről, amely végül a legfényesebb érem megszerzését eredményezte.

Kajdon Blanka:
Életem egyik legjobb nyarát tudhatom magam mögött. Július elején kezdtük az alapozást a lányokkal, az első pillanattól kezdve mindenki nagyon elszánt volt. Nagy volt az elvárás, hisz a tavalyi nyílt Eb-győzelem után idén is minket vártak a dobogó legfelső fokára. Ezzel azonban nem foglalkozhattunk, csak arra koncentráltunk, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljünk a verseny kezdetére. Úgy gondolom, a válogatottnál töltött négy hét alatt nemcsak a kellő edzésmunkát végeztük el, hanem nagybetűs csapattá is kovácsolódtunk. Ez volt a mi erősségünk ezalatt a tíz nap alatt. Minden meccsen egymásért és a címeres mezét küzdöttünk. Szeretném megköszönni az edzőknek és az egész szakmai stábnak azt a hihetetlen sok munkát, amit belénk fektettek, illetve a szurkolóknak, hogy követtek minket az Európa-bajnokság alatt. Életre szóló élmény marad, még most sem fogtam fel igazán, mi történik velem.

Woth Viktória:
Nagyon nagy élmény volt! Már nagyon készültünk arra, hogy téthelyzetben is megmérkőzhessünk Európa legjobb válogatottjaival. Igyekeztem nem azzal foglalkozni, hogy mi lesz a torna végeredménye, hanem csak arra koncentrálni, hogy a saját feladatomat a legjobban meg tudjam oldani. Lépésről lépésre, akcióról akcióra, félidőről félidőre, meccsről meccsre. Úgy gondolom, ez a legtöbbször sikerült is. A befektetett munka meghozta gyümölcsét, és veretlenül lettünk a korosztály Európa-bajnokai. Bár nagyon sok lemondással jár egy ilyen felkészülés, de akár már holnap reggel újrakezdeném, mert ezekért a pillanatokért éri meg sportolni, kézilabdázni. Most egy kicsit pihenünk, aztán megyünk tovább. Nincs megállás, új szezon, új kihívások várnak ránk.

Vámos Míra:
A felkészülés minden téren jól sikerült, így magabiztosan utaztunk Celjébe. Mindig csak az adott mérkőzésre koncentráltunk, nem gondolkodtunk tovább. A csoportmeccsek nem jelentettek akadályt, azonban a középdöntők során már tudatosabb, nagyobb kihívást jelentő csapatok ellen léptünk pályára. Amint biztos volt a négy közé jutásunk, mindenki számára reális cél lett az aranyérem. Emiatt az elődöntő első félideje nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de ebből a hullámvölgyből is ki tudtunk lábalni. A döntőre több száz magyar szurkoló kilátogatott, akik remek hangulatot varázsoltak az arénába. Az ellenfelünk minden apró hibát büntetett, de a legnehezebb pillanatokban is csapatként tudtunk küzdeni. A győzelem pillanata felemelő érzés volt, eddigi pályafutásunk során nem is tapasztaltunk még hasonlót. Ez a győzelem további kemény munkára sarkall minket, hogy a jövőben is szép eredményeket érhessünk el.

Bánhidi Barbara:
Előző eredményeink ismeretében bizakodva néztünk az Eb elé. Be kell vallani, volt egy kis szorongás bennünk, hisz jól tudtuk, ezek a mérkőzések nagyon mások lesznek, mint az eddigiek. De hamar átlendültünk ezen, és magabiztosan tudtunk játszani. Jól felkészültünk, sokat dolgoztunk, de ezzel így voltak az ellenfeleink is, az öt-hat legjobb csapat között a pillanatnyi teljesítmény döntött. Itt volt meghatározó szerepe annak, hogy egymást segítve, egymásért küzdve tudtuk ezt a szép eredményt elérni. Öröm számomra, hogy a csapat tagja lehettem.

Juhász Gréta:
Rettentően boldogok vagyunk, hogy a dobogó tetejére állhatunk, mint Európa-bajnokok. Nagyon sok időt töltött együtt a csapat, ami összekovácsolt bennünket, főleg hogy már az alapozás elején kitűztük célként az első helyet. Sokat dolgoztunk, küzdöttünk, ami meghozta a gyümölcsét. Ha visszagondolok ezekre a napokra-hetekre, a boldogság, a küzdés, egy csomó felejthetetlen élmény és persze az aranyérem jut majd az eszembe, amiért annyit dolgoztunk.

Mérai Maja:
A négyhetes edzőtáborban több erős ellenfél ellen is játszottunk, a mérkőzéseket mind győzelemmel zártuk, és érezni lehetett a csapatban az erőt. Ennek ellenére az edzői stáb végig a földön tartott minket, nem rakott ránk terhet. De mi természetesen győzni akartunk. A csoportmeccsek után a középdöntőben a svéd és a norvég válogatott várt ránk, talán ez a két meccs volt a legnehezebb. Itt már éreztük a nyomást, de azt is, hogy a végső győzelemért játszunk. A döntőben a magyar szurkolótábor fantasztikus hangulatot teremtett, amitől még a hideg is kirázott minket. Végig uralva a meccset, legyőztük a svédeket. Hihetetlen, hogy itt vagyok, és részese lehetek ennek a győzelemnek. Fantasztikus érzés.

Horváth Nikolett:
A küzdésben voltunk a legjobbak, a hullámvölgyekből kihúztuk egymást, és egy csapatként nyertünk meg minden meccset. Igaz, hogy tavaly a nyílt Európa-bajnokságon elhoztuk az aranyat, de ennek az Eb-nek más jellege volt és erre készültünk is. Tehernek inkább a magunk által kitűzött célt tekintettük, ami valójában csak ösztönzőleg hatott ránk. Ez a hat hét még jobban összehozott bennünket. Nehéz lesz a „búcsú”, de remélem, minél előbb újra együtt leszünk. Még mindig felfoghatatlan érzés, amit elértünk. Köszönjük mindazoknak, akik velünk voltak, hittek bennünk, és a támogatásukkal hozzásegítettek minket a győzelemhez.

Faragó Luca:
Hosszú, de annál inkább örömtelibb időszakon vagyunk túl. Az edzőtábor alatt sikerült teljesen egy csapattá válnunk. Ennek is köszönhetjük, hogy ilyen szép eredményt tudtunk elérni. A csapat egyik legnagyobb erőssége, hogy képesek voltunk együtt küzdeni mind a pályán, mind a pályán kívül. Hihetetlenül jó érzés, hogy megnyertük az Európa-bajnokságot, hiszen nagyon erős volt a mezőny. Büszke vagyok a csapatra, és örülök, hogy a siker részese lehettem. Köszönjük az edzőknek és az egész stábnak, hogy felkészítettek minket, és köszönjük a szurkolást és a biztatást is.

Kubina Molli:Volt rajtunk valamilyen szintű nyomás, hiszen a női korosztályos válogatottak sorra aratják a sikereket. Éppen ezért mi is bizonyítani akartunk. Ez volt az első világversenyünk, izgultunk, ez látszott az első mérkőzésen is, de jól teljesítettünk és megálltuk a helyünket. Csapatként egymásért küzdve nyertünk és a hibákat is így javítottuk. Ez az egy hónap a felkészüléstől kezdve az Eb végéig csodálatos volt, nagyon élveztem, jó volt együtt dolgozni a lányokkal és a stábbal.

Nagy Laura:
Csapategységben voltunk a legjobbak, mert küzdöttünk egymásért és az országért. A mottónk is az volt: egy mindenkiért, mindenki egyért. Teher nem volt rajtunk, felszabadultan játszottunk, de szerettünk volna minél jobb eredményt elérni. Ahogy haladtunk előre a mérkőzésekkel és győztünk, mindenki úgy látta, hogy esélyesek vagyunk az Eb megnyerésére. Nagyon nehéz heteken vagyunk túl, de megérte. Ez volt életem eddigi legszebb nyara.