Bajus Brunó, az NB I-es NEKA együttesének játékosa augusztus végén, a Komló elleni edzőmérkőzésen szenvedett súlyos térdsérülést. A húszesztendős balszélsőt két héttel ezelőtt megműtötték, és hamarosan elkezdheti a rehabilitációt. A PICK Szegedtől kölcsönbe érkezett tehetséges kézilabdázó természetesen figyeli a K&H liga meccseit, büszke a csapatra, és továbbra is napi kapcsolatban van társaival. Brunó elmondta, hogy már csak előre tekint, testileg és lelkileg is megerősödve szeretne visszatérni majd a pályára.

– Augusztus 24-én történt a sérülés, mi történt azóta, mi volt a pontos diagnózis?

– A vizsgálatok kimutatták, hogy elülső keresztszalag-, illetve részleges oldalszalag-szakadás történt a lábamban, emellett porcsérülést is szenvedtem. Gyógytornára kellett járnom hat hétig, és miután 90 fokban már be tudtam hajlítani a lábam, akkor kerülhetett sor az operációra. Két hete műtöttek, minden jól sikerült, a varratokat ma szedték ki, és úgy érzem, hogy minden nap jobb állapotban van a lábam.

– Mentálisan mennyire viselt meg téged ez az egész, volt segítséged, aki támogatott?

– A sérülés utáni első két-három hét nehéz volt, akkor duzzadt volt a térdem és bevérzések voltak rajta, nem tudtam semmit csinálni, de szerencsére a család, a barátok, a barátnőm sokat segített, és átvészeltem azt az időszakot. Fejben már felkészültem a hosszú rehabilitációra, de az már kellemesebb lesz, mint a műtét előtti hetek. Sok sportolóval beszélgettem, akik hangsúlyozták, hogy az a legfontosabb, hogy fejben rendbe tegyem magam, és ha egy gyakorlatból tízet kérnek, akkor én csináljak mindig tizenkettőt. Türelmesnek kell lennem, hiszen fiatal vagyok, és ha jól sikerül a rehabilitációm, akkor évekig kézilabdázhatok még.

– Tartod-e a kapcsolatot a NEKA-s fiúkkal, követed-e az NB I-es szereplésüket?

– Persze, képben vagyok abszolút, a hazai meccseket – az Eger, a Dabas és a Tatabánya elleni győzelmek online közvetítéseit – élőben tudtam nézni az interneten, és nagyon büszke voltam a csapatra. Napi szinten szoktam beszélni a srácokkal, és Sótonyi Lászlóval is tartom telefonon a kapcsolatot. Novemberben már szeretnék a Komló elleni hazai meccsen a helyszínen szurkolni nekik. A Tatabánya elleni teljesítmény erőn felüli volt, de amúgy én számítottam arra, hogy helyt fogunk állni, eddig minden jól alakul, remélem tovább is viszik a fiúk ezt a formát.

– Hogyan készülsz az elkövetkezendő időszakra?

– Annyi pozitívuma van ennek a sérülésnek, hogy most lesz olyan dolgokra időm, amire különben nem, például a konditermi edzésekkel többet tudok foglalkozni. Felkészültem az előttem álló hónapokra, és mentálisan, valamint fizikálisan is megerősödve szeretnék majd visszatérni a pályára.