Az akadémiai képzés eredményességének alapfeltétele a három fél, azaz a diákok, a szülők és a képzésben résztvevő szakemberek közös munkája, mely hozzájárul a gyerekek kollégiumi életének jobbá tételéhez.

– Milyen az ideális gyermek, szülő, iskola és kollégium közötti kapcsolat?

– Az akadémisták személyiségfejlődésének, szocializációjának legfontosabb színterei a családot követően az iskola, a kollégium, valamint az akadémiai közösség – felelte Sikler Gyula, a NEKA kollégium intézményvezetője. – A nevelés és az oktatás folyamatában kiemelkedő szerepe van a pedagógus, szülő, tanuló kapcsolatrendszernek, mely szövetség döntő módon a bizalomra épül. Diákjaink az ország számos területéről, településéről, sőt határon túlról is érkeznek. Alapvető feladat, hogy a kollégiumi ellátás biztosításával lehetőséget teremtsünk a kézilabdázásban tehetséges tanulók számára az akadémiai képzésben való részvételre, illetve a helyi oktatási intézményekben az iskolai tanulmányok folytatására. Emellett a kollégiumnak szintén feladata a biztonságos környezet és a családias közeg megteremtése. Ez azért is hangsúlyos, mert számos tanuló többszáz kilométerre kerül az otthonától, így a szülői kontroll gyakorlása is nehezebbé válik. A kollégium munkatársai a szülő bizalmának elnyerése és megtartása miatt különös felelősséget éreznek a gyermekek iránt. Az akadémistákra a beköltözést követően – a számos pozitív impulzuson túl – komoly feladatok várnak. Minden gyermek más, ezért a kihívások teljesítése is eltérő ütemben és mértékben történik. Szerencsére az elmúlt évek tapasztalata alapján elmondható, hogy a lemorzsolódás nem jelentős az intézményben. Az augusztusi edzőtábor alatt már összekovácsolódik a közösség, hozzászoknak a sportolók az emelt óraszámú edzésmunkához és a magasabb leterheltséghez. Így könnyebben veszik, amikor szeptembertől a kialakult napirendhez az iskolai elfoglaltság, illetve a másnapra való felkészülési feladatok is hozzáadódnak. Az oktató-nevelő munka sikeressége a gyermekek, a szülők, a kollégiumi nevelőtanárok, az iskolai szaktanárok és nem utolsó sorban az edzők együttműködésének eredménye. Az akadémiai képzés eredményességének alapfeltétele a három fél (diákok, szülők, a képzésben résztvevő szakemberek) közös munkája, mely hozzájárul a gyerekek kollégiumi életének jobbá tételéhez. A pedagógusok és a szülők összefogása, közös gondolkodása és harmonikus együttműködése fontos tényezője a nevelésnek. Találkozásaik – egyrészt részben szervezettek (szülői értekezlet, személyes találkozó), másrészt rugalmasan alkalmazkodnak a felek egymás igényeihez – a kölcsönös tájékoztatást és a felmerülő problémák együttes megoldását szolgálják. A kollégiumi nevelőtanár a diákok kollégiumi életéről, tevékenységéről, előmeneteléről, magaviseletéről köteles rendszeresen, érdemben – írásban és szóban – tájékoztatni a szülőket. A két irányú kommunikációra alapozva a kollégium a mindennapi munka során épít a szülők hathatós közreműködésére, együttműködésére is.

– Mi kell ahhoz, hogy a szülők és a kollégiumi nevelők, valamint az iskola és a szaktanárok közötti együttműködés valóban eredményes legyen?

– Fontos, hogy a kapcsolat a felek közti kölcsönös tiszteletre és bizalomra épüljön, melynek alapfeltétele a párbeszéd, és a konfliktusmentesség. A kapcsolatfelvétel a szülők és a szakemberek közt legyen elfogadó, nyílt, őszinte és jóindulatú, kölcsönös tiszteleten alapuló, mivel ez az, ami a gyermek fejlődésének támasza. Állandó párbeszéd valósuljon meg. A tanulóval kapcsolatos problémák esetén a felek legyenek nyitottak egymás érveire, alkalmazkodók a szakemberek feladatából fakadó sajátosságokra. Kiemelkedően fontos, hogy álljanak készen arra, hogy közösen keressék a legjobb megoldást. Az akadémiai képzés során a feltételek adottak, sőt kiemelkedőnek mondhatók, továbbá a gyermekek minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy sikeres élsportolóvá válhassanak. Kiemelendő, hogy a fent említett támogató és együttműködő feleken túl a gyermek felelős hozzáállása is fontos eleme és feltétele a sikeres előmenetelnek. A kettős terhelés (sport és iskola) mentálisan, szellemileg, fizikálisan is komoly megpróbáltatást jelent a fiatalok számára, így a céljaik eléréséhez kulcsfontosságú a megfelelő hozzáállás, tenni akarás, kellő alázat, tisztelet. Ahhoz, hogy az akadémisták sikeresen vegyék az akadályokat – akár nevelőtanári segítséggel is – szükséges kialakítaniuk a megfelelő napi rutinjukat, fontos, hogy rendszert vigyenek a mindennapjaikba. A tervezésnek (rövid és hosszú táv), tudatosságnak, belső motivációnak kiemelt szerepe van.

– Miben tudjátok segíteni egymás munkáját?

– A kollégium feladata az, hogy olyan légkört alakítson ki, amely együttműködési lehetőséget kínál a szülőknek.A tanuló nevelésében a kollégiumi nevelőtanár csak a szülővel egyetértésben tud eredményes munkát végezni: összefogva, összezárva, közösen meghatározott, megfogalmazott célokat szem előtt tartva. Az edzéscsoportokból kialakított kollégiumi csoportok vezető pedagógusai, illetve a szakos tanárok a szülők legfontosabb szövetségesei. A nevelőtanárok folyamatosan rendelkezésre állnak, nyitottak a konzultációs lehetőségekre. A távolság miatt visszajelzéseik elősegítik, hogy a szülők a gyermekük személyiségfejlődéséről, magatartási helyzetéről, szorgalmáról, életvezetéséről, tanulmányi munkájáról folyamatosan képet kapjanak, illetve ez alapján reális követelményeket támasszanak gyermekükkel szemben. A közösségépítés mellett az egyéni törődés, az egyéni bánásmód elvének alkalmazása jellemző (főként egyéni és kiscsoportos foglalkozások megvalósítása), ezért a pedagógusok amint felfigyelnek egy-egy esetlegesen felmerülő problémára, a tanuló további fejlődése érdekében kezdeményezik a kapcsolat felvételét a szülővel, gondviselővel vagy a megfelelő szakemberrel. Segítenek abban, hogy létrejöhessen a személyes találkozás a szülők és a gyermek problémájában érintett kollégák között, és együtt találják meg a két fél érdekeit figyelembe vevő megoldást. Edukációs lehetőséget biztosítanak például a korosztályra jellemző sajátosságokról, nevelési elvekről. A nevelőtanár a munkáját érintő szülői véleményeket, észrevételeket meghallgatja, mérlegeli, önreflexiót végez. Amennyiben szükséges, indokolja, érvekkel alátámasztja a pedagógiai megoldásait, nyitott az elismerésre, az építő jellegű kritikára, a pedagógiailag indokolt kompromisszumokra.

– Nem csak a sportra, a tanulásra is nagy hangsúlyt fektettek, hogyan segítitek az akadémisták felzárkózását, ha éppen az edzések vagy meccsek miatt lemaradnak?

– A NEKA Lakófalu területén működő kollégium kimagasló infrastrukturális feltételei adják meg az alapot a minőségi munkavégzéshez. A kollégium eszközállománya és humánerőforrása is rendelkezésre áll a feladat ellátásához. Elmondható, hogy a diákok tanulásának támogatása az egyik legjelentősebb feladattá vált a kollégiumban. A foglalkozásokon felzárkóztatás vagy tehetséggondozás zajlik. Mivel ezek jellemzően egyéni vagy kiscsoportos formában valósulnak meg, nincs szükség a differenciálásra. Teljes mértékben megvalósul az egyéni bánásmód. A tanulási idő és a foglalkozások ideje rugalmasan alkalmazkodik a diákok sportszakmai elfoglaltságaihoz. A kollégiumi nevelőtanárok idejének jelentős részét a tanulók sportszakmai elfoglaltságaiból keletkező pótlások támogatása teszi ki. Gondot fordítanak a gyermekek erkölcsi nevelésére, az ismeretek változatos és életkorhoz igazított elsajátítására. Színes motivációs eszköztárral rendelkeznek. Intézményünkben rendelkezésre áll az alapfeladatok ellátásához szükséges szakirányú végzettségű tanári állomány. Az akadémián folyó munka megkívánja a minél több szakterületet lefedő, színes profilú nevelőtestületet, amely biztosíthatja az akadémia szintjéhez igazodó nevelőmunkát, kiemelten figyelve az érettségi tantárgyakra és az idegen nyelvekre, amelyek elengedhetetlenek a sikeres továbbtanulás szempontjából. A foglalkozásokon való részvétel önkéntes, de akár kötelezően előírt is lehet.

– Mi a tapasztalat, mennyire partnerek a közös munkában a szülők?

– A kollégium, az intézmény alkalmazotti közössége, illetve az itt nevelkedő diákok szüleinek jelentős többsége a gyermeke fejlődése érdekében partneri kapcsolatot tart fent. Ezek a szülők, gondviselők azok, akik elismerik a kollégium törekvéseit és hálásak az intézmény által, a gyermekükért tett erőfeszítéseinkért. Előfordul azonban, hogy közelítésre szorul az intézmény munkatársai, szakemberei és a szülők közti állásfoglalás, véleménykülönbség. Természetes, hogy a szülő számára a gyermeke az első és legfontosabb, annak védelme mindenek felett áll. Számunkra az intézmény érdekei mellett a gyermek érdekei ugyanolyan alapvetőek. Tehát valójában a szülőkkel közösek a céljaink. Éppen ezért egymás véleményének a meghallgatását követően nem szabadna automatikusan elutasítani a pedagógusok esetlegesen kritikus jelzéseit, hiszen elképzelhető, hogy ezek alapján fejleszthetjük gyermeküket. Amennyiben több szakembertől is ugyanaz a visszajelzés érkezik más-más területről (pl. iskola, edzésmunka, kollégium), ebben az esetben is helyén és reálisan, elfogadóan szükséges kezelni a visszajelzéseket. Az eredményes nevelés érdekében a gyermek számára az azonos kommunikáció biztosítja a mindennapokban elvárható viselkedést, erkölcsi mintát.

– Mi jelentheti a legnagyobb problémát?

A pedagógusok leterheltsége jelentős. A közösségépítés, az egyéni bánásmód megvalósulása mellett gyakran, ha nincs probléma, akkor a szülőkkel való kapcsolattartás a fontossági sorrendben az utolsók között szerepel. Pedagógialag megoldandó helyzetekben viszont nem tudunk egy-egy gyerek mellé külön pedagógust állítani, a közösségbe való beilleszkedés érdekében meg kell találni az egyensúlyt a megfelelő támogatás és az önállóságra nevelés közt. Azonban annak a gyermeknek a szülője, aki támogatásra szorulna, szorosabb kontrollt igényelni fontos, hogy ne becsülje alá az együttműködésben a saját szerepét, mert a szülői támogatás motiváló lehet a pedagógusnak és a gyermeknek egyaránt. Az akadémista számára csak akkor hiteles a kollégiumi nevelőtanár és szülei közötti jó kapcsolat, ha ez látható, érzékelhető. Az egészséges gyermek-szülő-pedagógus kapcsolat elsődlegesen a példaadásban rejlik. Amennyiben a diák azt látja, hogy szülei lelkesek, részt vesznek az akadémia által szervezett programokon vagy egy közös program megszervezésében, szülői szurkolói csoportban, szülői közösség létrehozásában, akkor ő is sokkal együttműködőbbé válik. A jól működő család felerősíti a tágabb környezet pozitív, fejlesztő tendenciáit, és csökkenti vagy kiszűri a károsítókat. A diszfunkcionáló család viszont éppen ellenkezőleg hat: a negatív hatásokat erősíti fel, gyengíti a kedvezőek hatékonyságát, nem a megoldásra törekszik. Amennyiben a szülők nem támogatóak vagy nem értenek egyet az intézmény szabályzatával, házirendjével, akkor a képzési időszak alatt nagyon sok felesleges konfliktus elé néz az akadémia, illetve a kollégium. Hallatlanul fontos a gyermekek tehetségének hatékony kibontakoztatásához a célok közös – pedagógus, szülő, gyermek – megfogalmazása, valamint az ezekhez kapcsolódó követelményrendszer kialakítása, folyamatos aktualizálása. Gyakran jelent problémát, hogy a család másfajta célokat tűz ki, mint aminek elérésén a kollégium fáradozik, így aztán meglehetősen nehéz bármelyik oldalon is sikereket elérni. A szülővel kialakított személyes kapcsolat – legyen az barátság, vagy valamilyen konfliktus – semmiképpen nem befolyásolhatja a tanuló teljesítményeinek objektív megítélését, és nem származhat belőle sem előny, sem hátrány más tanulók számára sem. Ahhoz, hogy valaki sikeres élsportolóvá váljon, számos külső és belső komponens együtt állásának kell megvalósulnia. Ebben a folyamatban támogatóként részt vevő pedagógusok kizárólag akkor végezhetnek eredményes munkát, ha a szülői társadalom aktív, kitartó támogatását is maguk mögött tudhatják.