A mostani rendkívüli helyzetben mindenki igyekszik megtalálni a legjobb megoldást a sportolók számára. Ifj. Kiss Szilárd, a NEKA női NB I/B-ben szereplő és a tabella élén álló együttesének vezetőedzője szerint nemcsak az erőnléti, taktikai és technikai képzés fontos, hanem a közösség és a csapategység fenntartása is.

– Az edzésmunkát lassan második hete valamennyi játékosunk otthon végzi. Hogyan történik a lányokkal való kapcsolattartás, és milyen feladatokat kapnak a fiatalok?

– Egy applikáció segítségével kétnaponta egy-másfél órás videokonferenciát tartunk, ami azt jelenti, hogy mind a huszonegyen látjuk egymást. Első körben általában az aktuális problémákat és feladatokat beszéljük át, és egy saját, jól bejáratott kvízünk is van. Ezenkívül az adott alkalomra konkrét feladatokat is kapnak a lányok, ez lehet taktikai, technikai, a saját vagy nemzetközi szintű kézilabdázók és csapatok játékának elemzése. Legutóbb például az azonos poszton játszóknak kellett egy írásos anyagot készíteniük, de az egyik konkrét mérkőzésen mutatott teljesítményükről is kértük a véleményét a gyerekeknek.

– Bár még az út elején járunk, de a napirend nagyjából kialakult már?

– Naponta többször, általában reggel és este egyeztetünk a csapat erőnléti edzőjével, Szücs Martinnal, akinek a munkájára most nagy szükség van. A teljesítménymérő eszközök segítenek, a lányok is küldik vissza az adatokat, mi pedig folyamatosan elemezzük azokat. Mindenkinél az a cél, hogy egyre inkább egyéni irányba vigyük el az edzésprogramot, a lányok Martin vezetésével, de az én jóváhagyásommal kapják meg a feladatokat. Mocsai Tamás ügyvezetővel és a női szakág stábjával is folyamatos a kapcsolat, videón és telefonon is kommunikálunk egymással. Nagyon örülök, hogy így tudunk haladni a munkával, és büszke vagyok erre a csapatra, mert ilyen helyzetben is összetartunk.

– A kézilabdasportban a képzésen túl a pályán és a pályán kívül kialakult csapategységnek is döntő jelentősége van. Ebben a helyzetben mik a legnagyobb feladatok ezen a téren?

– Valóban, egy csapatnak mindig van egy belső világa, kialakult, hogyan működünk, és mindenki tudja a helyét, a szerepét. Fontos, hogy ezt képesek legyünk fenntartani, és a közösség ne essen szét. Egyénileg beszélgetek valamennyi játékossal, de csapatszinten is jó a kommunikáció, és ahogy látom, a lányok egymással is tartják a kapcsolatot. Úgy vélem, lassan mindenki felveszi ezt a ritmust. Furcsa, hiszen a sport nem erre lett kitalálva, de most ezt kell végrehajtani, ebbe a rendszerbe kell beleállni. Bízom abban, hogy át tudunk állni, hasznosan tudjuk eltölteni az időt, és izgatottan várjuk, hogy az NB I-be való feljutás kérdése mikor dől el.