–      Annak idején miért döntött úgy, hogy elvállalja a NEKA kuratóriumi tagságát? Volt-e bármilyen kötődése a kézilabdázáshoz, vagy inkább a jövő nemzedékének az ígéretes nevelése motiválta?

–      Általános iskolás koromban a KSI-ben vízilabdáztam, de részt vettem sok iskolai kézilabdameccsen is, és mondhatom, nagyon szerettem ezt a sportágat, nekem óriási élményt jelentett például nekirugaszkodni, felemelkedni és onnan lőni egy nagy gólt. De akkoriban választanunk kellett a középiskola kezdetekor: tanulás vagy sport, és én a tanulás mellett döntöttem. Viszont a kötődésem megmaradt. Aztán sok évvel később a Provident együttműködést kötött a Magyar Kézilabda Szövetséggel, a válogatott csapatok szponzora lett a cég. Egy kluboktól független, kiemelkedő tudású játékosokból álló csapatot támogatni nagy büszkeség volt, ezzel egy új dimenzióba került számunkra a sport támogatása. Ezekben az időkben találkoztam Mocsai Tamással, aki felvetette a kuratóriumhoz való csatlakozás lehetőségét, én pedig szinte gondolkodás nélkül igent mondtam. Mivel az első diplomámat angol-történelem szakos tanárként szereztem, eredendően fontos számomra a fiatal nemzedék nevelése. Az is motiváló volt, hogy nem annyira kompetitív, eredménycentrikus műhelyről volt szó, mint például egy profi sportegyesületnél; örömmel csatlakoztam egy olyan műhelyhez, amelynek az a célja, hogy olyan sportolókat neveljen, akikre aztán büszkék lehetünk.

örömmel csatlakoztam egy olyan műhelyhez, amelynek az a célja, hogy olyan sportolókat neveljen, akikre aztán büszkék lehetünk

–      Nemcsak sportot kedvelő, hanem a sportban aktívan részt vevő emberként ismerjük.

–      Aktívan próbálok élni, a rendszeres mozgás része az életemnek. Beletartozik ebbe az, hogy a kutyámmal elmegyek egy-egy nagy sétára, de lefutottam már két félmaratont, legutóbb pedig körbe kerékpároztam a Balaton. Mindezt nemcsak magamért teszem, hanem igyekszem adni ennek némi publicitást is, mert a cégünknél 2500 ember dolgozik, akiknek szeretnék személyes példát mutatni, motiválni őket ilyen módon is, hogy törődjenek magukkal. De például nagy élmény számomra olykor elmenni Boglárra, megnézni egy mérkőzést, vagy éppen csak körbejárni az akadémián, mert az a közeg pozitív kisugárzású, és a biztató jövő ígéretét hordozza magában a hangulat.

–      Ha három erős jelzővel kellene jellemeznie a NEKA-t, melyek lennének azok?

–      A szó legjobb értelmében eredménycentrikus, és ez nem a pályán elért számszerű eredményt jelenti, hanem a fiatal tehetségek képzésére való koncentrált munkát. A második: családias. Nagyon tetszik az a mentalitás, amit az akadémián tapasztalok, a barátságos hangulat, a kedvesség, a közvetlen modor. Kiemelkedőn fontos számomra az is, hogy a NEKA értékrend alapú. Azok a gyerekek, akik itt nevelkednek, nem csupán a szakmai felkészítésből kapják a legjobbat, hanem megtanulják az alapvető értékrendet is. És én még hozzátennék egy negyedik jelzőt is, ez pedig az átláthatóság. Egy tiszta és következetes szabályrendszer szerint születnek a döntések az akadémián, csakúgy, mint a kuratóriumban, és ez egy nagyon megnyugtató.

szükség van az alkalmazkodásra, és a mostani helyzetben ezt napról napra gyakorolnunk kell

–      Ha biztatnia kellene valamivel a vírus okozta kiszámíthatatlan helyzetben a fiatal játékosokat, mi lenne az?

–      Két dolgot mondanék. Az egyik, hogy nem lesz mindig így, szóval ennek a rossz periódusnak egyszer vége lesz. És hát az élet maga is ilyen, a legtöbbször kiszámíthatatlan. Ha például beülünk az autónkba, és mennénk a saját tempónk szerint, de nem lehet, mert előttünk torlódás van, akkor alkalmazkodni kell az adott körülményekhez. És ez a lényeg: az ember szociális lény, szükség van az alkalmazkodásra, és a mostani helyzetben ezt napról napra gyakorolnunk kell. 

A másik, és talán konkrétabb tanácsom az a gyerekeknek, hogy gondolják át, hozott-e ez a helyzet olyan tapasztalatot számukra, amiből erőt tudnak meríteni, amit be tudnak építeni az életükbe. Hogy a sok rossz fordulatból mit lehet tanulni? Ettől biztosan erősebbek lesznek mentálisan.

–      Hogyan fogadta anno azt, hogy az NB I-ben is kipróbálhatják magukat a lányok a SZISE-vel kötött megállapodás keretein belül?

–      Korábban csak az NB I-es élcsapatokat ismertem, és gondoltam, nagyon nehéz lesz ez a menet. De aztán rájöttem, talán azért ismerem csak azt a néhány csapatot, mert ők vannak szem előtt, ők játszanak nemzetközi kupákban, és biztosan van egy olyan mezőny is a bajnokságban, amellyel fel lehet venni a versenyt. És így már más lett a dolog színezete. Azt gondolom, nem elsősorban az a fontos, hogy hányadik lesz ez az együttes a bajnokságban, hanem az, hogy tapasztalatot szerezzenek, hogy le lehessen mérni, hol tartanak. 

ebből profitálna a sportág egésze

–      Miként vizualizálja a NEKA jövőjét mondjuk öt év múlva? Milyen jövőkép körvonalazódik az akadémiánk számára? Lát-e abban realitást, hogy ne csupán utánpótlás-nevelő bázis legyen, hanem annál több?

–      A víziónál mindig figyelembe kell vennünk, hogy mire építünk. A NEKA-nál ez az alap nagyon erős. A küldetése is egyértelmű és tiszta: olyan kézilabdázókat nevelni a sportág számára, akikre majd büszkék lehetünk. Szerintem erről kell szóljon a jövő. Jó lehet, ha a női csapat megveti a lábát az élvonalban, akár az is, ha a fiúknak is sikerülne a feljutás. Biztos, hogy ebből profitálna a sportág egésze. Azzal pedig – a Testnevelési Egyetemmel való szoros kapcsolat révén – a sporttudományos területen nagy lépéseket tehet előre, szinte biztos, hogy bővülhet a profil.