Néhány héttel az ifjúsági Európa-bajnoki cím megszerzése után, honlapunk kérésére Woth Viktória emlékezett vissza a kontinensviadalra.

A tizenhét esztendős játékos az előttük álló bajnoki feladatokról, valamint a családtól kapott támogatásról és saját motivációjáról is beszélt.

 

„Ebben a sikerben rengeteg munka van, anélkül nem is lehet bírni a sorozatterhelést. Négyhetes kemény felkészülésünk volt, a fizikai felmérések mellett rengeteg edzőmérkőzést is játszottunk. Nehéz volt, de utólag minden pillanata megszépül. Tízen jöttünk az akadémiáról, ahol ifj. Kiss Szilárddal dolgozunk egész évben, edzőként és szövetségi edzőként egyaránt jól ismerjük őt. A többi klubból érkező játékosok ugyanakkor új színt vittek a játékunkba, ők is kellettek a győzelemhez.”

A magyar csapat erejét többen is az igazi csapategységgel magyarázták, hiszen a lányok valóban egymásért küzdöttek a pályán, s ebben Viki is egyetértett velük:

„A közösség valóban fantasztikus volt. Igazi nagybetűs csapattá váltunk, a játékosok személyisége pedig csak vitte előre a társaságot. A dánok elleni mérkőzésen volt ugyan egy kis megingásunk, de azon is túl tudtunk lépni, és ez kellett ahhoz, hogy két nappal később, a döntőben magabiztosan nyerjünk. Az is megkönnyítette a dolgunkat, hogy több információnk volt az ellenfelekről, sokat videóztunk. Elsősorban a védekezésben kaptam nagyobb feladatokat, úgy érzem, azokat jól meg is oldottam, de jobbátlövőben is megtettem, amit tudtam.”

Viki vékony testalkatú lány, mégis eredményesen veszi fel a harcot a nagyobb ellenfelekkel szemben is, zavaróemberként több látványos labdaszerzése volt az Eb-n.

„Nyilván nehéz dolgom van, hiszen többet kell elővételeznem a többiek mozgását, nézni, hogy ki mit csinál, de dinamikailag is sokat lehet nyerni, és a videofelvételek is segítenek a felkészülésben. Nagyon nehezen tudok súlyt felszedni, ezért a konditermi edzések mellett az erőnléti gyakorlások is fontosak, amelyekre itt az akadémián bőven van lehetőségünk. A vállsérülésem szerencsére már a múlté, a fél év kihagyás nehéz volt, de túl vagyok rajta, és most már teljes erővel a kézilabdára koncentrálhatok” – vélekedik a játékos. 

Vikiéké igazi sportos család, így a motivációval vagy az akaraterővel soha nem volt gondja, otthonról, a szülőktől mindig kap egy jó szót vagy tanácsot.

„Édesanyám NB I-es kosárlabdázó volt, édesapám pedig kézilabdaedző a NEKA-n, vagyis mindketten tudnak segíteni nekem. A meccsek után bármit meg tudok velük beszélni, néha még hülyéskedve is, apu pedig teljesen hétköznapi apaként viselkedik. Sokan talán ezt el sem hiszik, hiszen csak szigorú edzőként ismerik. Szerencsére a szüleim mindig tudják, mire van szükségem. Vagy ha mégsem, akkor azt én lerendezem magamban.”

A NEKA női NB I/B-ben szereplő együttese a bajnokság első helyét célozta meg. Ennek elérése pedig korántsem tűnik egyszerű feladatnak. Woth Viktóriamégis bizakodó:

„Szeretnénk kiharcolni az élvonalba való feljutást, a csapat jó, fiatalok vagyunk, kirobbanó formában érezzük magunkat. Ha jól dolgozunk, meg is valósulhat ez az álom.”