A NEKA növendékei egy hete hazautaztak, és otthon igyekeznek elvégezni a megadott feladatokat. Az edzéstervek alapján minden sportolónk próbálja tartani a korábban kialakult napirendet, emellett a tanulásban sem maradhatnak le. Különösen nagy feladat előtt állnak érettségizőink, akik megfelelő segítséget kapnak a pedagógusoktól és a nevelőtanároktól. Megkérdeztünk néhány akadémistát, hogyan alkalmazkodtak a rendkívüli helyzethez, mi a legnehezebb számukra, illetve hogyan zajlik a távoktatás.

Vajer Blanka:„A kialakult helyzet nyilván senkinek sem egyszerű, lényegében minden megváltozott. Szerencsére az edzőink és a tanáraink voltak olyan rugalmasak, hogy az első naptól kezdve rendszeresen küldenek változatos edzésprogramokat, illetve a tanulandó anyagrészekhez egy-két segítő videót és tanári jegyzetet. Néhány óra pedig élő videoadásban zajlik. A csapattal kétnaponta videokonferenciát tartunk, tájékoztatjuk egymást a feladatok végrehajtásáról, néha még meccselemzős házit is kapunk.

Szerintem nem csak a magam nevében mondhatom, hogy legjobban talán a bezártság nehezíti a dolgokat, hiszen általában olyan mozgalmas napokat élünk az akadémián, hogy miután kellően kipihentük magunkat otthon, nem igazán tudunk magunkkal mit kezdeni. Még jó, hogy vannak megadott edzésprogramok. Ezek kellően megtörik a monotóniát, mindemellett azért is érdemes őket megcsinálni, hogy az év elején kitűzött céljainkért folytatott munka ne vesszen kárba. Most lehet, ez egy nehezebb időszaknak tűnik, de bízom abban, hogy együtt átvészeljük ezt is.”

Bánhidi Barbara: „Próbálok alkalmazkodni a helyzethez, hiszen minden nagyon hirtelen jött, váratlanul ért minket. Az előnyét abban látom, hogy szüleimmel több időt tölthetek és nagyobb figyelmet fordíthatunk egymásra. A kinti futóedzések mellett az edzéseket otthon oldom meg, minden eszközt felhasználok, amit a háztartásban találok. Igyekszem mindent megtenni, hogy ne essek ki a megszokott rutinból. A távoktatás számomra még nagyon új és szokatlan, de szerintem másoknak is. Örülök kicsit, hogy magamnak oszthatom be az időmet tanulás szempontjából, a tanárok nagyon segítőkészek, és igyekeznek minél több támogatást nyújtani nekünk. Mindenre találtunk eddig megoldást. Az érettségi miatt még jobban oda kell figyelni a tanulásra, nem hanyagolható el, attól függetlenül, hogy nem járunk iskolába. Ami számomra a legnehezebb, hogy korlátozva vagyunk, és nem találkozhatunk egymással. Remélem, minél hamarabb rendeződni fog a helyzet, és újra láthatom a társaimat.”

Papp Bertalan: „Ez a helyzet mindenki számára új és fura. Nekem a legnehezebb része az, hogy nem igazán mozdulhatok ki. Ennek ellenére a többiek és én is elvégezzük a megadott edzéstervet. A futás részét a szabadban, legalább addig is kint vagyok, az erősítést pedig mindenki a saját otthonában próbálja megoldani, például a lakásban, kertben. Emellett fontos a tanulás is, az online tanulási módszerek még nem az igaziak, de szerintem pár nap, és hozzászokunk, aztán ebben is eredményesek leszünk. Kitartást mindenkinek!”

Hibácska Blanka:„Egyelőre jól viselem az itthonlétet, bár már kezd hiányozni az akadémiai légkör, meg az emberek. Az edzésekkel nincs probléma, kaptunk edzéstervet, amit el tudok végezni, a tanulással is hasonló a helyzet. Érkeztek anyagok, adnak fel beadandó és házi feladatokat is. Ha valamit nem értek, bármelyik tanárunkat el tudom érni. Idén érettségizem, és a legnehezebb ebben az egészben a felkészülés. Teljesen más itthon tanulni, mint amikor órán ülök és közben magyarázzák az anyagot. De igyekszem megoldani és lelkiismeretesen felkészülni a közelgő vizsgákra.”

Temesvári Gábor: „Az erőnléti edzéseket otthon oldom meg, a futóedzéseket pedig a Városi Sportpályán, amit szinte egyetlen ember se használ mostanában. A tanárok több felületen is kommunikálnak velünk, leginkább Facebookon, az eKrétában és a Google Classroom alkalmazáson keresztül. Ezenkívül még vannak skype-os óráink is. A legnehezebb az egészben talán az, hogy – habár itthon vagyok – nem igazán találkozhatom a családom többi tagjával és az itteni barátaimmal.”