14

Évértékelő: férfi NB II

2024. július 04, csütörtök 20:35 | Utánpótlás

A felnőtt mezőnyben kellett helyt állniuk a NEKA fiatal játékosainak, akik a felsőházba bejutva végül az E-F csoport 4. helyén zártak. Kopornyik Zsolt vezetőedző szerint a fiúk minden téren fejlődtek és igyekeztek beleerősödni a mezőnybe.

Kopornyik Zsolt: A lebonyolítás miatt minden eddiginél nehezebb NB II-es bajnokságon vagyunk túl. Az alapszakaszban megszerzett harmadik hely például nem érvényesült a rájátszásban, ahol újabb nyolcas csoportba kerültünk. Az alapszakaszban egyrészt az a Hőgyész előzött meg minket, amely Mikita Bence odakerülésével szakmailag is erősödött, másrészt a gyakorlatilag tíz éve együtt játszó Nagykanizsa. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy az NB II-es csoportunk nehéz csoport volt, hiszen a felsőházban a Csepelt kétszer is legyőztük, a Tököl ellen is nyertünk, az NB I/B-s kerettel felálló Százhalombattával döntetlent játszottunk. A felsőházi eredményeinkkel kifejezetten elégedett voltam. Pozitívum az is, hogy a fiúk tanulmányi eredményei javultak.

Miután az ifjúsági bajnoksággal párhuzamosan szerepeltünk az NB II-ben, a kettős terhelés miatt az lett volna ideális, ha 20 fős kerettel dolgozhatunk, és forgatni tudjuk a játékosokat. Egyrészt kiestek a felnőttkerethez felkerülő játékosok, másrészt a sérültek nem épültek fel, így leszűkültek a lehetőségeink, előfordult, hogy serdülő gyerekekkel utaztunk el egy-egy mérkőzésre. A heti két miatt szép lassan elfogytunk, fizikálisan is komoly terhelést kaptak a fiatalok, ez pedig néha felőrölt minket. Az ellenfeleknél több olyan játékos szerepelt, aki 6-8, sőt többéves NB I-es múlttal rendelkezett, és ennek kezelése is nehéz volt.

Az idény igazi hullámvasút volt, hiszen el kellett a fiúkkal hitetni, hogy azért kell egy felnőtt bajnokságot komolyan venni, hogy később ők értékesebbek legyenek és felfelé versenyezzenek. Mi mindig csapatban gondolkozunk, de azt kértük mindenkitől, hogy egymást húzva menjenek előre, nyújtsanak extra teljesítményt a saját jövőjük érdekében. Játéktudásban nem voltunk lemaradva, keménységben igen, és amikor olyasmivel találtuk magunkat szembe, ami elsőre nem ment, több esetben megadtuk magunkat. Az NB II egyfajta fejlesztő bajnokság volt, ahol hozzá kellett szoknunk a keménységhez, a döntéshozatalokhoz, és néha kicsit hiányzott a vagányság, de sokat dolgoztak a srácok, amiért büszke vagyok rájuk.

< vissza