A tokiói olimpián hetedik helyen végző magyar női kézilabda-válogatottban nagyszerű teljesítményt nyújtott a mindössze 20 éves Vámos Petra, akinek irányítóként kellett helyt állnia, két poszttársa sérülése ráadásul nagyobb kihívás elé állította. A tehetséges játékos úgy fogalmazott, hogy igyekezett nem túlvállalni magát, csak felszabadultan azt csinálni, amit tud. Petra öt évig a NEKA játékosa volt, az ő példája inspiráló lehet növendékeink, de valamennyi fiatal kézilabdázó számára is.

– Eltelt már pár nap, mire emlékszel leginkább az olimpiából, felfogtad-e, mi mindenen vagy túl?

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, miután hazaértünk Japánból, kellett egy hét, hogy átgondoljak mindent és leülepedjenek bennem a dolgok, hiszen sok mindent történt velem rövid idő alatt, ráadásul az olimpiai falu, a mérkőzések hangulata még nézők nélkül is fantasztikus volt. Számomra a spanyolok elleni meccs volt a legnagyobb élmény, mert fel tudtunk állni nehéz helyzetből, három elveszített találkozó után végre nyerni tudtunk és tettünk egy lépést a nyolc közé jutás felé. De mindennap egy hatalmas öröm volt számunkra, élveztük, hogy ott lehettünk egy olimpián.

– A te esetedben ugye nem arról volt szó, hogy szélsőként pár percet kapsz és be kell lőnöd a helyzeteidet, hanem 20 évesen úgy kellett irányítóként helyt állnod, hogy a rutinos Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is kidőlt a sorból sérülés miatt, így gyakorlatilag egyedüli irányítóként kellett bizonyítanod. Minek köszönhető az, hogy ez nagyszerűen sikerült?

– Valóban váratlan helyzet elé kerültem, hiszen eredetileg úgy mentem ki az olimpiára, hogy akárhány percet töltök a pályán, százszázalékosan pörögjek és minden egyes cselekedetemmel segítsem a csapatot. Nehéz helyzetbe kerültünk a két rutinos játékos kiválásával, és akkor éreztük, tudtuk, hogy ettől kezdve több kell majd mindenkitől, tőlem is. Egyáltalán nem úgy fogtam fel, hogy akkor most meg kell váltanom a világot, hanem hogy továbbra is csinálnom kell azt, amiért ott vagyok, amiben jó vagyok. Nem akartam túlpörögni, sem pedig túl nagy nyomást tenni magamra, továbbra is felszabadultan szerettem volna játszani, mert tudtam, hogy csak ezzel tudok segíteni a válogatottnak.

– Te fejben mindig is erős játékos voltál, már a NEKA-n töltött évek alatt, fiatalon is hihetetlenül éretten, profin gondolkodtál. Egyedül birkóztál meg a feladatokkal vagy segítettek neked mások is?

– A stáb tagjai és a csapattársaim is rengeteget segítettek nekem, kértem is külön, hogy nekem több információt adjanak a padról, mert amiket a két irányítónk rutinból le tud játszani, azok nekem azért még nem jönnek egyértelműen. Nagyon sokat lendített az önbizalmamon, hogy végig éreztem a társaim bizalmát, enélkül nem ment volna. Három meccs után tudtuk, hogy az utolsó esélyünkbe kapaszkodhatunk, nagy volt a nyomás rajtunk, de valahogy éppen ez szabadított fel, úgy éreztem, nem tudok rosszat tenni, és hibázni mindenki fog. Tudtam, hogy ha azt játszom, amit tudok, akkor csak jól sülhet a dolog, próbáltam nem rágörcsölni a mérkőzésre. Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzés és megerősítés érkezett hozzám a szakmai stáb részéről, örülök annak, hogy ez a közös munka sikeres volt.

– A DVSC bajnoki, illetve kupamérkőzésein vagy a jövőbeli pályafutásodban mire tudsz majd építeni a tokiói tapasztalataidból?

– Rengeteg motivációt adott ez az olimpia a jövőre nézve. Azt érzem, hogy ez nekem nem elég, és mindennap azért fogok küzdeni, hogy még egyszer vagy többször kijussak a válogatottal és újra átéljem ezt az élményt. Az ellenfelek irányítóit figyelve láttam sok olyan dolgot, amit szeretnék átvenni és beépíteni a játékomba. Jó visszajelzés volt ez az időszak arra, hogy hl is tartok jelenleg a mezőnyben. Most hat hetet együtt töltöttünk a válogatottban, úgy érzem, egyre jobban beilleszkedtem a játékrendszerbe, ez is könnyebbség lesz.

– Az olimpia után pár napig pihenhettél csak, majd hétfőtől csatlakoztál a Debrecen csapatához. Hogyan fogadtak a társaid?

– Pár nap valóban kellett a regenerálódásra, a kikapcsolódásra, az időeltolódás miatt is voltak nehézségeim, de már nagyon vártam, hogy újra együtt legyek a lányokkal, megismerjem az új edzőt és a játékosokat. Nagyon aranyosak voltak, gratuláltak, és azt éreztem, hogy alig várták, hogy visszatérjünk. Jó volt kicsit pihenni, de bevallom már alig várom a szezont és az újabb mérkőzéseket.

fotók: ihf.com