2020. február 05, szerda 17:18 | Tudományos háttér
– A közös munka egy tesztsorozattal kezdődött, melynek során elsősorban a sportolók megküzdési mintáit vizsgáltuk, a szorongásukat, az önbizalmukat és a csapathoz való viszonyukat, ezenkívül projektív tesztet is végeztek a fiatalok, így a rajzos feladatok kapcsán szintén további pszichológiai információkat lehetett nyerni. Természetesen kíváncsiak voltunk a gyerekek véleményére is, arra, hogy ők mit várnak ezektől a foglalkozásoktól – függetlenül attól, hogy korábban még nem találkoztak sportpszichológiával vagy sportpszichológussal –, megkérdeztük, mi az, ami segítene nekik, mit látnak problematikusnak, amin érdemes lenne javítani vagy változtatni.
A tíz csoportfoglalkozást követően ezt a tesztsorozatot megismételjük, és felmérjük, hogy a fiatalok hogyan értékelik ezeket a találkozókat, mi tetszett vagy nem tetszett nekik, mit tudnak a legjobban hasznosítani, és mire lenne még szükségük. Terveink szerint a következő három hónapban konzultációs jelleggel még folytatjuk a munkát, ekkor már tényleg azt vizsgálnánk, hogy haladnak a meccsekkel, hol tartanak. A mentális hibajavítás nagyon fontos, ha a motivációs bázist tovább kell erősíteni, akkor ezzel is foglalkozunk, egyszóval az adott helyzetre vonatkozóan szeretnénk nekik segíteni.
– Hogyan lehetne összefoglalni a foglalkozások lényegét, azt, hogy pontosan mi zajlik ilyenkor?
– Ahogy ígértük is, elsősorban a különböző módszerek elsajátítására helyezzük a hangsúlyt. Ezt úgy kell elképzelni, mintha valaki kapna egy kis batyut, amivel el tud indulni az úton, aminek segítségével a különböző helyzeteket alapszinten saját maga is meg tudja oldani. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan tudják csillapítani a szorongásukat, hogyan tudják magukat optimális állapotba hozni egy meccsre, ha hibát követnek el, azt mi módon kell mentálisan kijavítani, hogyan kapcsolják be a figyelmi funkciót és hogyan tudják elengedni azt, valamint a csapat érdekében a stratégia és taktika is bekerül a módszerek közé. A foglalkozásokon a sportpszichológia alapvető módszereinek elsajátítása zajlik, mindegyik nagy csoportból egy-egy alapozó feladat, és természetesen igyekszünk mindezt lehetőség szerint élvezetesen, játékos formában végezni. A módszerek mellett személyiségpszichológiai irányba is elmentünk, ezzel egyrészt lehetőséget adtunk a gyerekeknek, hogy saját maguk is fejlődjenek, másrészt igyekszünk megteremteni bennük a nyitottságot arra, hogy rájöjjenek arra, mit tud nyújtani számukra a sportpszichológia.
– Igazi sikerkönyvnek számít a Téthelyzetben című kiadvány, és bár tizedik kiadását éli meg, továbbra is aktuális és értékadó.
– Szeretnénk a fiatalok saját önfejlesztését segíteni, ezért mindenki megkapta ezt a könyvet. Ebben többek között a relaxáció, az átkapcsolás a nyugalmi tónusra, a mentáltréning, a mozgássorok fejben, gondolatban való elképzelése és az ezzel kapcsolatos hibajavítás, modellezés, a figyelemfókuszálás, a különböző stratégiával, taktikával kapcsolatos feladatok mind szerepelnek, amik a mai napig a sportpszichológia legfontosabb fegyvertárába tartoznak.
– Az akadémián élő százhúsz fiú és lány kézilabdázó más-más korosztály, ennek megfelelően eltérő módon foglalkoztak velük a szakemberek?
Amikor csapatsportágban dolgozunk, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a csapatot is tudni kell építeni. A NEKA-n dolgozó csoportok különböző szinten állnak, a legkisebbek értelemszerűen az alakulás, viharzás szakaszában vannak, ahol még mindenki keresi a helyét, és az egyéni teljesítményekkel próbálja felhívni magára a figyelmet. Az idősebbeknél már az is kialakul, hogy mi a kézilabdázás lényege, mire készülnek, milyen életpályát terveznek maguknak, és azt is felismerték már, hogy a csapatban végzett munka előnyösebb mindenki számára, mintha csak egyéni érdekeket képviselnének. Az ő esetükben inkább a normaképzés és a működés irányába tolódik el a dolog. Ettől függetlenül az világos, hogy minden csapatnál a maguk szintjén a csapatépítést és a kohézió további erősítését is célul tűzzük ki.
A fiatalok sokat nézik a nagyokat, és ha egy példakép azt nyilatkozza, hogy mennyire fontos a mentális állapot, a téthelyzetekben való teljesítés, akkor az utánpótláskorú versenyzők is átérzik ennek súlyát. A mintaadással ennek helyét és fontosságát kijelölik a fiatalok számára. Ez egy szocializációs folyamat, és ha a felnőtt válogatott kézilabdázók ezt elfogadják és csinálják, akkor a kicsik azt fogják mondani, hogy mi is így szeretnénk.
– A foglalkozások befejezésével kapnak visszajelzést az edzők a csapatuk játékosainak eredményeiről?
– Mi nemcsak azokat az információkat mondjuk el, amiket a teszt alapján kapnak, hanem azt, is, amiket mi tanítottunk ezzel kapcsolatban. Szeretnénk, ha az edzők támaszkodnának is erre, tehát ha valaki például elront egy dobást, jó lenne, ha nemcsak a sportszakmai hibára hívnák fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a sportoló mentálisan javítsa ki a hibát, úgy, ahogy a csoportban megtanulta. Tehát ösztönözni szeretnénk őket arra is, hogy a mindennapokban ne csak a fizikai, hanem a mentális edzésmunka is beépüljön a képzésbe.