– Nyíregyházi srác vagyok – mondta Mikita Bence, a NEKA U16-os és akadémiai együttesének vezetőedzője. – Már korán elkezdtem kézilabdázni, aztán 2012-ben megkeresett Kopornyik Zsolt, hogy igazoljak Csurgóra, a kilencedik osztályt már a dél-somogyi városban jártam ki. Ezután édesapám és a legjobb barátom, Török Ádám édesapja szólt: láttak egy új kezdeményezést, nevezetesen, hogy Balatonbogláron megalakul a Nemzeti Kézilabda Akadémia. Szinte gondolkodás nélkül, azonnal igent mondtunk a nagy kalandra.

– Hogyan zajlott a kiválasztó?

– Ádám Nyíregyházáról, én pedig Csurgóról utaztam a budapesti seregszemlére, melyet Gyurka János, Kovács Péter és ifj. Kiss Szilárd tartott. Tizenöt perc után közölték, ha akarjátok, akkor fel vagytok véve – így léptem rá arra az útra, melyen most is járok.

– Miként emlékszel vissza a balatoni diákévekre?

– Akkoriban még nem volt opció a középiskolát tekintve, így a Mathiászba iratkoztunk be, és a kollégium is ott volt. Hatan voltunk egy galériás szobában, őszintén, csodálatos élmény volt. Az első edzés után négyen azt mondták, ennyi volt, de a mag maradt. Jani bácsiéknak sikerült idehozni az adott korosztály legjobbjait. Info-szakra jártunk, és osztályozó vizsgát kellett volna tenni, de úgy döntöttem: az ismétlés a tudás atyja, ezért újra nekivágtam a kilencediknek, aztán félévkor átmentem a fonyódi gimibe, de a közösség együtt maradt. Az itt töltött utolsó évemben készült el a NEKA Falu, így mi is beköltöztünk.

– Még nem épült akkor ki a NEKA-infrastruktúra, milyen lehetőségeitek voltak a többi csapathoz képest?

– Már az első évben éreztük: ez nem egy szimpla klub. A társaimmal vittük fel az eszközöket az Urányi János Sport és Szabadidő Központba, de ezek már akkor is magas szintű technológiát képviseltek. A rehabilitációt, a gyógytornát Noé Judit vitte egyedül, de nagyon profin. Akkoriban más kluboknál, az utánpótlásban szó sem volt ilyesmiről. Itt viszont minden adott volt a töretlen fejlődéshez. Ma már még több és még jobb lehetőségek vannak az Akadémián, szinte minden játékos mellé jut egy-egy szakember.

– Mikor jött az áttörés az eredmények terén?

– Együtt dolgoztak a 97-es és 98-as születésű srácok, és túlzás nélkül állíthatom, az ország legjobbjai kerültek egy edzéscsoportba. Két évig veretlenül nyertük a korosztályos bajnokságot. Elindultunk az NB II-ben is, és egyetlen döntetlennel feljutottunk NB I/B-be. Az első bajnoki címet ugyan a lányok hozták a NEKA-nak, de a fiúknál mi szereztük az első aranyat.

– A 2010-es évek elején még nem gyűrűzött be annyira hazánkba az online forradalom, milyen volt az élet a Balaton-parton, mivel töltöttétek el a szabadidőtöket?

– Egészen elképesztő közösség alakult ki. Mi nem akartunk hazamenni hétvégente – inkább együtt maradtunk, strandoltunk, fociztunk, kosaraztunk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, együtt járunk esküvőkre, a gyerekeink együtt játszanak. Ez az igazi érték és ezt a NEKÁ-nak köszönhetjük.

– Aztán vége lett az akadémista korszaknak, merre vitt az utad?

– 2013-ban érkeztem, és 2017-ben köszöntem el – életem legjobb négy esztendeje volt. Ekkor még az volt a hivatalos rend, ha végeztél, akkor irány az első- vagy éppen a másodosztályú bajnokság. Akadt élvonalbeli megkeresésem, és a Ferencvároshoz igazoltam, sajnos a nyolcadik fordulóban elszakadt a keresztszalagom. Onnantól kicsit kacifántosabb lett a történet: voltam Mezőkövesden, Dabasban, Spanyolországban, majd végül visszatértem a Sótonyi László mester vezette NEKA-hoz, mely a legfelsőbb osztályba jutott. A játék mellett lehetőségem nyílt az edzői pályán is elindulni, ez nagy pluszt jelentett, hiszen már fiatalon tudtam, egyszer tréner akarok lenni.

– Végül itt ragadtál, miért döntöttél úgy, hogy Balatonbogláron kezded el a jövődet?

– Úgy éreztem, az az álmom, hogy a legjobb legyek, bizonyos okok miatt nem fog összejönni, ráadásul családot akartam alapítani. A szerelmemmel ebben a városban ismerkedtem meg, és ő végigkísért ezen a nehéz úton, amiért örökre hálás leszek neki.

– Az idéntől az U16-os és az akadémiai társulatnál is vezetőedző vagy, de a lehető legjobb „segítőt” kaptad.

– Idősebb Kiss Szilárd az élet összes területén a mentorom, aranyat érnek a szavai. Megpróbálok a lehető legtöbbet átvenni abból a hatalmas tudásból és rutinból, amivel ő rendelkezik. Minden edzés és mozzanat vele egy ajándék. Nehéz az edzői szakma, sok problémát kell megoldani, rengeteg tervezést igényel, viszont az, hogy csillogószemű gyerekekkel dolgozhatok, mindenért kárpótol.

– Mit adott neked a NEKA?

– Gyakorlatilag mindent: a szerelmet, a családot, a sportolói és edzői karrieremet. Életem egyik legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy az Akadémiára jövök.