A NEKA Csarnokban rendezett zárófordulót a legkisebb akadémistáink nyerték meg, s így a négy játéknap alapján a harmadik helyen zártak. A sorozat után megkértük az együttesek vezetőedzőit, értékeljék az akadémiai tornát. Abban mindegyik edző egyetértett, nagyon hasznos az esemény, mely kiválóan szolgálja a gyerekek fejlődését.

Pádár Ildikó (FTC Kézilabda Akadémia): – Mi csak 2009-es születésű gyerekeket szerepeltettünk, de vannak olyan csapatok, ahol egy évvel idősebbek is szóhoz jutottak, ami azért jó, mert látom, mennyire tudjuk felvenni a versenyt az idősebbekkel, az alkatilag erősebbekkel, így mi ebből csak profitálhatunk. Ilyenkor derül ki, kire, mennyire számíthatok, mennyire magabiztosak, vagányak a fiatalok a pályán. Ráadásul szinte mindegyik akadémia más-más játékstílust képvisel, így ebből is sokat tudunk tanulni. A gyerekek minden mérkőzést nagyon várnak, azt azonban meg kellett szokniuk, hogy ez egyelőre csak a játékról szól, aztán majd a későbbiekben kiderül az is, miként teljesítenek teher alatt.

Kerékgyártó Zsolt (Győri ETO KC Akadémia): – Gyakorlatilag az adott korosztály legjobbjai vesznek részt az akadémiai tornán. Ha azt vesszük, hogy a válogatott játékosok nyolcvanhárom százaléka az akadémiai rendszerből kerül ki, akkor a serdülő korosztály „krémje” mutatja be tudását, azaz nemcsak a színvonala magas, hanem rangja is van a rendezvénynek. Számunkra azért is volt fontos az esemény, mert az U17-ben sajnos nem úgy szerepeltünk, ahogy elterveztük, tehát nekünk ez volt az utolsó mentsvárunk, hogy jó eredményt érjünk el. S ezt meg tudtuk oldani, hiszen mi lettünk az akadémiai bajnokok. A gyerekek nagyon várják a tornát, mert örök barátságok szövődnek, s egy-egy forduló után a közösségi médián keresztül továbbra is tartják egymással a kapcsolatot.

Márián Blanka (DVSC Kézilabda Akadémia): – Magas színvonalat képviselt az akadémiai torna összes állomása. Jó ötlet volt életre hívni az eseményt, hiszen a gyerekek hasznos tapasztalatokat szerezhettek a meccseken. Nekünk azért kiemelten fontos a rendezvény, mert a mi bajnokságunkban nem találkozik egymással kelet és nyugat, ám itt erre is lehetőség van, s fel tudjuk mérni, hol tartanak a többiek. Sokat elmond a torna népszerűségéről, hogy az idősebb gyerekek, akik nem tartottak velünk, ők is szívesen elutaztak volna, azaz nagy presztízse van a lányok között a sorozatnak.

Bohus Beáta (NEKA): – Nálunk azok a játékosok kaptak lehetőséget, akik a serdülőbajnokságban nem, vagy csak nagyon keveset játszanak. Ez egy kiváló lehetőség az egyéni- és posztképzésre, próbájuk ugyanis egy szintre hozni a játékosainkat, bepótolni azokat a hiányosságokat, melyekkel érkeztek. A fejlődést pedig szeretnénk viszont látni a pályán, s erre is kiváló alkalom ez a torna. Természetesen mindenki győzni akar, de itt azért higgadtabban, lazábban lehet kézilabdázni. Mindegyik állomás után, azzal töltöttük a felkészülést, hogy kijavítsuk a hibákat. Véleményem szerint itt tényleg nem az eredmény számít, mi mindig csak 2009-esekkel álltunk ki, de volt olyan együttes, mely idősebbeket is szerepeltetett, s ebben a korosztályban nagyon sokat számít az éltkori különbség. Látjuk, sokat lépett előre a mi kis csapatunk, nagyon büszke vagyok a lányokra.