2020. június 09, kedd 14:13 | Utánpótlás
Siti Beáta korábbi 135-szörös válogatott játékosként pontosan tudja, mikor, mit kell mondania egy fiatalnak, de szerencsére a növendékek hozzáállása is megkönnyítette a dolgát az elmúlt négy évben.
- A sportág elismert szereplőjeként mi vezetett abban, hogy továbbra is elkötelezd magad a NEKA mellett?
– Amíg valaki nincs benne a rendszerben, külső szemlélőként csak azt látja, micsoda infrastruktúra és lehetőségek könnyítik meg a NEKA-edzők dolgát. Ez valóban jó, de amióta edzőként megismertem több generációt, úgy gondolom, leginkább abból a szempontból vagyunk irigylésre méltó helyzetben, hogy a gyerekek, akik bekerülnek az akadémiára, rendkívül elhivatottak. Míg máshol esetleg noszogatni kell őket, hogy járjanak edzésre, van számos külső inger, ami elviszi a figyelmüket, addig mi csillogó szemű, lelkes tehetségekkel dolgozhatunk, és ez számunkra is motiváló. Az is megkönnyíti a munkát, hogy a NEKA- feeling mindenkit beszippant: egy gyerek, aki kézilabdázó akar lenni, bekerül ide, és a társai támogatásával elhivatottan dolgozik tovább a céljai eléréséért.
– Sokáig dolgoztál például a felnőttválogatottnál, ehhez képest miben más utánpótláskorú gyerekeket irányítani, képezni?
– Sokkal türelmesebbnek kell lennem, mint amilyen jellemzően én vagyok. Az is fontos, hogy mindig megtaláljam a megfelelő arányt a humor, a feszesség, a munkafegyelem és a felszabadultság között. Alapvetően ez lenne a legfontosabb cél.
– Milyen a hangulat az edzői stábban, ez mennyire befolyásolja a te munkamorálodat?
– Egyrészt nagyszerű emberek, barátok dolgoznak itt együtt, különleges, szoros a kapcsolatunk, Bohus Beával például mi már ezer éve ismerjük egymást a pályáról. A remekül működő összhang megteremtésében nagy szerepe van Hajdu János szakágvezetőnek is, aki összetartja ezt a csapatot, és extra módon menedzseli a dolgokat. Ilyen légkörben öröm belépni a csarnokba és dolgozni.