A női NB I/B Nyugati csoportjában elismerésre méltó teljesítménnyel bronzérmes lett a NEKA csapata, amelynek fiatal játékosai éltek azzal a különleges lehetőséggel, hogy az idősebbek között is meghatározó szerephez jutottak. Dr. Woth Péter vezetőedző az értékelésében kiemelte, hogy a siker közös, hiszen a keret tagjaival Bohus Beával és Vártok Ákossal együtt dolgoztak, de a szakmai stáb munkája is hozzájárult az eredményes szezonhoz.

 A 2020/2021-es szezonban dr. Woth Péter NB I/B-ben szereplő csapata együtt edzett és a keret tulajdonképpen megegyezett a Bohus Beáta által irányított NEKA I. ifjúsági együttesével. Kezdetben a sok bizonytalanság miatt nem is voltak nagy célkitűzések.

– Gyakorlatilag azzal a céllal kezdtük el a szezont, mint az elmúlt években mindig: ne essünk ki. Ez főleg annak a tükrében volt ez érthető, hogy a Boglári Akadémia-SZISE élvonalbeli indulása miatt 10-12 „felnőtt” játékossal kevesebbre számíthattunk, nem ismerhettük, hogy a mezőnyben milyen ellenfeleink lesznek, ráadásul idén öt kiesővel kellett számolnunk, tehát nem lett volna elég az a helyezés sem, ami korábban elég volt. Nem tudtuk, lesz-e lehetőség visszajátszásra az NB I-es keretből, és hogy miként fog működni egymás mellett párhuzamosan az NB I/B-s és ifjúsági bajnokság. Egyszóval a 7. helyet tűztük ki, ami a kiírás szerint még a bentmaradást jelentette volna.

– Ehhez képest sorra jöttek a győzelmek és meglepetésre még az ezüstéremért is harcban volt a csapat az utolsó, Kozármisleny elleni bajnoki találkozón.

– Büszkék lehetünk arra, hogy visszajátszók nélkül játszottunk végig kiélezett meccset egy olyan csapat otthonában, amely úgy vágtak neki a bajnokságnak, hogy elsők akarnak lenni. Ez is egyértelműen jelzi, hogy fejlődtek a gyerekek és felnőttek a feladathoz. Hozzáteszem, senki nem tudja mi lett volna akkor, ha a Covid miatt nem fejeződnek be a korosztályos bajnokságok és bírnunk kellett volna a kettős terhelést.

– Hogyan alkalmazkodtak a fiatalok az idősebb, rutinosabb ellenfelekhez?

– Mindenkinek voltak jobb és rosszabb pillanatai, de a jókból nyilván több akadt. Azt biztosan elmondhatjuk, hogy az NB I-ből visszajátszók mindig tudtak stabilitást adni, ennek hatására a „fiatalabbak” is felszabadultabban játszhattak. Az akadémián tisztán látható valamennyi csapatnál, hogyan fejlődnek hétről hétre a gyerekek fizikailag, technikailag, mentálisan egyaránt. Az NB I/B-ben való szereplés nyilván egy különlegesen nagy lehetőség volt, hiszen a játékosaink alapesetben egy-két év múlva értek volna el idáig, ebben az évben legfeljebb kiegészítő szerepet játszhattak volna, ehhez képest lettek meghatározó emberek. A 2004/2005-ös lányok normál esetben a serdülő bajnoki rájátszásra készülnének jövő héten, ehhez képest az NB I/B-ben megszerzett bronzéremre várhatnak. 

– Összegzésképpen mik ennek az évnek a tapasztalatai?

– Örülünk, hogy ilyen jól helyt álltak a gyerekek, hogy viszonylag kevés sérüléssel meg tudtuk oldani, a covidos időszakot át tudtuk vészelni, a karantén kivételével mi nem halasztottunk meccset azért, mert valaki nem tért vissza, kiálltunk akár 2003-as vagy fiatalabb játékosokkal. Mindig igyekeztünk az adott helyzetből kihozni a maximumot és úgy sáfárkodni az erőforrásokkal, hogy pozitívan tudjunk kijönni a dolgokból. Ez nagyon nagy érték. Természetesen ez a bronzérem közös siker, Bohus Beával és Vártok Ákossal kiválóan működött a munkamegosztás, és köszönet illeti a gyógytornászok, erőnléti edzők és a szakmai stáb valamennyi tagjának munkáját.

fotók: NEKA/Tompos Gábor