Évértékelő sorozatunkban arra voltunk kíváncsiak, edzőink milyen tapasztalatokkal zárták a végeredmény nélkül maradt szezont, mik voltak a legnagyobb pozitívumok, és mire lehet építeni a következő idényben. Ezúttal a NEKA női NB I/B-s csapatát irányító ifj. Kiss Szilárd értékel.

„A múlt nyáron meghatározó játékosok mentek el, de bíztunk abban, hogy a gyerekek fejlődtek annyit, hogy tudják pótolni a távozókat. Ráadásul az elmúlt években mindig érmes helyen zártunk, így azt a célt tűztük ki a szezon elején, hogy az NB I/B-s bajnokság élmezőnyében végezzünk. A fejlődést nehezebb látni, ha mindennap együtt vagyunk, együtt dolgozunk; természetesen észrevettem, ha máshogyan kézilabdáztak a lányok, de ezt igazán a külső reakciók erősítették meg. Az őszi szezonban még kikaptunk a két fő rivális, a Vasas és a Budaörs otthonában, de tavasszal magabiztosan nyertük meg ezeket a rangadókat. Erre büszkék vagyunk, hiszen közel felnőtt szinten kézilabdáztunk, és a sok munkának köszönhetően tavaszra egyénileg és csapatszinten is jöttünk előre.

Idén megvoltak a húzóemberek, de mindig volt még egy-két játékos, aki felnőtt a feladathoz, és pozitívum, hogy egyre többen meghatározó tagjai lettek a csapatnak. Persze volt egy felállás, amely kritikus időszakban többet volt pályán, de sokszor láttam egyéni pluszteljesítményeket, amiket a kispadról beálló lányok mutattak. A csapatkapitányunk, Szabó Nina kölcsönadása is szerencsésen alakult év közben, hiszen fejlődött, és amellett, hogy a nagy meccseinken visszajátszott, az élvonalbeli Kisvárdában is megállta a helyét.

A tavalyi ifjúsági bajnoki döntő végjátékában hatgólos vezetésről, egy megnyert meccset vesztettünk el, ami szerencsére nem vette el a lányok hitét, sőt az ifjúsági Eb-n már bennük volt, hogy küzdeni kell a végéig, mert minden meccs hatvan percig tart. Az idei szezonban is azt láttam, hogy tavasszal jó mentális állapotban voltunk, nem foglalkoztunk az őszi vereségekkel, a Mohács elleni kritikus mérkőzésen például nagy lelkierő kellett a két pont megszerzéséhez. Nem szabad, hogy a játékosok féljenek a hibáktól, ez a legfontosabb, és én bízom a lányokban. A keret tagjainak a többsége két-három éve együtt játszik, ez előnyünkre válhat, és segíthet abban, hogy helyt álljunk az első NB I-es szezonunkban.”