Évértékelő sorozatunkban arra voltunk kíváncsiak, edzőink milyen tapasztalatokkal zárták a végeredmény nélkül maradt szezont, mik voltak a legnagyobb pozitívumok, és mire lehet építeni a következő idényben. Ezúttal a NEKA I. serdülőcsapatát irányító Kopornyik Zsolt értékel.

„Csalódottak voltunk, amikor lezárultak a bajnokságok, hiszen amellett, hogy folyamatosan próbáltuk építgetni a csapatot és a jobb játékosok felfelé versenyeztek, ez volt egymás után a harmadik olyan év, amikor esélyünk volt az aranyéremre. Márciusban vezettük a tabellát, egész évben minőségi munkát végeztünk, és a gyerekek megérdemelték volna, hogy ez eredményekben is realizálódjon. A célunk az volt, hogy a védekezési rendszert erősítve és variálva tudjunk előrelépni, ez tavaszra sikerült is. Javult a beállójátékunk, illetve az egyéni fejlődés is szemmel látható volt a játékosoknál a támadási technikában és a védekezési taktikában. Nem emelnék ki senkit a csapatból, de az tény, hogy Bodócs Marcell valamennyi ifjúsági válogatott mérkőzésen pályára lépett, ami elismerésre méltó.

Büszke vagyok a csapatra, mert egy feszes tempójú szezonban jó munkát tudtunk végezni, köszönet jár a szakmai stáb tagjainak is, akik segítettek minket. A fiúk komoly sportemberi magatartását bizonyítja, hogy pontosan tudják, hogy mi a saját szintünk fölött teljesítünk, nincs sok válogatott játékosunk, csapatként mégis felülmúljuk a riválisokat. A céltudatos, idősebb játékosoknak köszönhetően remek egység alakult ki, és éppen a harmadik évre érett be ez a folyamat. Ez egy sokra hivatott társaság, úgy érzem, áttörést tudtunk volna elérni idén, de dolgozunk tovább, intelligens játékosaim vannak, akik a tanulmányi munkájukat is becsületesen végzik, emberileg is jó irányba fejlődnek, övék a jövő.

A jövőben átalakulnak a korosztályok és a férfi szakágnál is lesznek változások, így a fiúk is új helyzetbe kerülnek. Eddig az esélyesség terhét kellett elviselniük a serdülők között, a következő szezonban viszont várhatóan az ifjúsági bajnokságban szerepelnek, idősebb ellenfelek ellen. Tartásra, motivációra lesz szükségük, hogy megállják a helyüket és a rutinos kézilabdázókkal is felvegyék a versenyt. A gyerekek érettek a feladatra, nem féltem őket, és bár sok idő kimaradt, egy jó alapozással eredményesek lehetünk.”