14

Szakmai kihívások a modern versenyeztetési rendszerben

2023. szeptember 24, vasárnap 19:41 | Rehabilitáció

Amikor egy játékos úgymond beérkezik a rendszerbe, az igen fontos elsődleges állapotfelmérésben a gyógytornász és a humánkineziológus is részt vesz. Tapasztalatunk alapján az első felmérésekből meg tudjuk állapítani, hogy a játékos milyen sérülésre lehet hajlamos.

Sajnos nem egy esetben ezek a feltevések az évek során be is igazolódtak. Az utánpótlás-nevelés során általában több évig is együtt dolgozunk a játékosokkal, így megvan a lehetőség fizikai és egészségügyi állapotuk fejlesztésére. Kiemelten fontosnak tartjuk a core-stabilizációt, az izmok megfelelő aktivációját és bekapcsolási sorrendjét, a mobil ízületek mobilizációs funkciójának javítását és a stabil ízületek stabilizációs tréningjét. Ezekben az esetekben is számtalan technika, kezelési módszer és eszköz áll rendelkezésünkre. A visszaméréskor pozitív vagy negatív feed-backet kapunk, ez alapján tudjuk módosítani a kezeléseinket.

Természetesen nem csak mozgásszervi problémákkal szembesülünk egy-egy szezon alatt. Egy egyszerűnek tűnő megfázás, influenza vagy gyomorrontás is nagymértékben befolyásolhatja a játékosok állapotát, ezért ennek megelőzése, kezelése is fontos a kézilabdázásban. Sokszor tapasztaljuk, hogy a betegségből visszatérő játékos nem tud százszázalékosan teljesíteni edzésen, aminek következtében kisebb mozgásszervi sérüléseket szenvedhet, például izomrándulást, -húzódást. Súlyosabb esetben elülső keresztszalag-szakadás vagy törés is előfordulhat.

Fontos még megjegyezni, hogy a Covid is nagymértékben felülírta a játékba visszatérés idejét, körülményeit. Hiába csökkent az esetek száma és a tünetek is kevésbé erősek, a maradványszimptómák (szédülés, erősebb, szapora szívverés, magas nyugalmi pulzusszám stb.) sokszor megváltoztatják az edzésmunkába visszaengedés idejét, módját, ráadásul ezeket a tüneteket olykor igen nehéz kiszűrni. Amennyiben viszont nem történik meg az alapos kivizsgálás, az a játékos hosszú távú pályafutására is negatív hatással lehet.

Azt tapasztaljuk, hogy míg az utánpótlásban az eredménykényszer nem minden esetben jelenik meg, az első osztályú csapatoknál sokszor a csapatérdek, az eredményhajsza felülírja a játékosok egészségügyi állapotának figyelembevételét. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet az utánpótláskorú játékosok felnőtt élvonalba történő integrálásának nehézségeire. Ennek megoldása nemcsak sportszakmai szempontból nagy kihívás, hanem a játékos fizikai, egészségi állapotát tekintve is. A felnőtt mezőnyhöz csatlakozó fiatalok terhelésének harmonizálása fontos szempont a rehabilitációs, erőnléti és szakági oldal részéről egyaránt. A különböző korosztályokban gyakori a „felfelé” és „lefelé” játszatás, amelynek kétségtelen előnye, hogy sportszakmai fejlődésüknek jót tesz, mivel nagyobb tapasztalatra tesznek szert a játékosok, egészségügyi szempontból ugyanakkor jóval nagyobb terhelésnek kitettek, amire nem minden esetben vannak felkészítve. Országos szinten elmondható, hogy többségében azok az utánpótláskorú kézilabdázóink vesznek el a rendszerből, akiknek a terhelése nem volt optimalizálva és/vagy fizikailag nem voltak megfelelően felkészítve.

Amennyiben ezek a területek nincsenek feltérképezve, illetve nincs erre alapozott „felépítési terv”, nagy a nonkontakt sérülések valószínűsége. Ez a gyógytornászok oldaláról a már korábban említett szempontok (mobilizáció, stabilizáció, mozgásminták harmonizálása) fontosságát támasztja alá. Ennek megoldásán, tökéletesítésén még sokat kell dolgoznia a teljes felkészítő stábnak.

 

 

< vissza