Elismert szakember, dr. Rácz Levente csatlakozik vezető erőnléti edzőként a Nemzeti Kézilabda Akadémia szakmai stábjához. A Testnevelési Egyetem Kineziológia tanszékének, illetve Humánkineziológia szakának vezetője a vele készült interjúban kiemelte: komoly felelősségnek tekinti új feladatát, és az objektív mérések alapján történő tehetséggondozás feltételeinek hatékonyabbá tételét.

Dr. Rácz Levente számára nem lesz idegen a balatonboglári közeg, hiszen az akadémia vezetőivel, szakembereivel évek óta kiváló a kapcsolata.

– Valóban, Mocsai Tamás ügyvezetővel már hosszabb ideje beszélgettünk arról, hogyan tudnék szakmailag bekapcsolódni a munkába, és ténylegesen kötődni a sporttudományos csoport tagjaihoz, illetve az erőnléti edzőkhöz, akiket többségében személyesen ismerek, hiszen vagy tanítványaim, vagy korábbi kollégáim voltak. Vezető erőnléti edzőként érkeztem, úgy gondolom, hogy mindkét irányban megvan az a tisztelet, ami ezt a munkát hatékonnyá tudja tenni.

– Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a Testnevelési Egyetemen végzett feladatai mellett a Nemzeti Kézilabda Akadémia munkájába is bekapcsolódjon?

– A NEKA koncepcióját kezdettől fogva láttam, az évek során folyamatosan egyeztettünk Mocsai Lajos rektor úrral, így az akadémia sporttudományos részlegének épülése és a Testnevelési Egyetem fejlesztése között egyfajta párhuzam volt, hiszen ennek a kettőnek egy irányba kell mutatnia. Nekem eleve küldetésem a tehetséggondozás és a tehetségmenedzsment, van tapasztalatom ezen a területen, hiszen 1994 óta az élsportban dolgozom, hétévestől harmincöt évesig vannak tanítványaim. Az akadémián rengeteg lehetőség van a visszacsatolásra, tehát az objektív mérések alapján történő tehetséggondozásra. Úgy gondolom, ilyen mélységben belelátni a háttérmunkába és mindezt összefüggésbe hozni a szakági munkával ma itthon nem nagyon lehet máshol.

– Hogyan kell elképzelni ezt a gyakorlatban, mi jelentheti a legnagyobb kihívást?

– Én ezt a feladatot elsődlegesen felelősségnek fogom fel, minden területen. Ebbe beletartozik a különböző csoportok közötti minél hatékonyabb kommunikáció, a szakági oldalról érkező igényeknek megfelelően kialakított munkarend, és az a tartalom, amivel mi támogatjuk őket. A NEKA hosszú távú célja az a képzési-fejlesztési program, aminek a végén a játékosokban rejlő potenciált minél jobban ki kellene fejleszteni, hogy az élvonalban vagy nemzetközi szinten megállják a helyüket. Ezt kell összeegyeztetni a napi szintű kihívásokkal és követelményekkel, amikor a bajnokságokban kell eredményesnek lenni. Ez egy komoly feladat, úgy látom, ahhoz szükséges igazán rálátás, segítség és objektív adatok is, hogy ebben ne boruljon fel az egyensúly, egyik cél se sérüljön, és a fiatal sportolók fejlődjenek a testi épségük megőrzése mellett. A ma rendelkezésre álló elképesztő információáradatban az erőnléti edzőknek nehéz hiteles forrásból származó tudást beépíteniük abba a NEKA- rendszerbe, amit mi alakítottunk ki, ami megfelel az egyéni igényeknek és a helyi körülményeknek.

– Hogyan történik az együttműködés az egyes részlegek között, mire kell figyelni leginkább?

– Kulcskérdés a megfelelő kommunikáció. A humánkineziológusok egyfajta hidat képeznek a tudomány és a gyakorlati szakemberek között, fontos a megfelelő nyelvezet és a szűrt adatok, amelyekhez szakvéleményt adunk. Fontosnak tartom, hogy a szakedzőket ne árasszuk el adathalmazzal, hanem a kulcsfontosságú információt támasszuk alá mért értékkel, és az alapján mutassunk irányt vagy adjunk javaslatot. Ennek alapján aztán az adott szakember meghozza a saját döntését, ezzel az információval kiegészítve a képet. A sporttudományos csoporttal együttműködve szeretnénk a tesztelési rendszert is továbbfejleszteni úgy, hogy gyakorlati problémákra adjon választ az, amit mérünk, ezenkívül pontos, visszacsatolható legyen, és hatékonyan segítse a fejlesztést.

– Milyen irányba halad most a sportág, milyen követelményeknek kell megfelelnie a mai kor ideális kézilabdázójának?

– A kézilabdasport nagyon összetett képességrendszerre épül, tehát ha bármiben hiányosság tapasztalható, azt egyéb képességekkel kompenzálni lehet. A szakági edzők a tapasztalataik alapján nyilván megmondják, hogyan kell kinéznie egy tökéletes játékosnak, de én még mélyebbre szeretnék belelátni, például az ideg-izom koordinációba, abba, hogy miként tudjuk dinamikus láberővel kompenzálni a magasságbeli hiányosságokat. Én azt mondom, nézzük meg az adott játékosainkat, és vizsgáljuk meg, mi hozható ki belőlük. Az nehezen képzelhető el, hogy valamennyi növendék beválik a legmagasabb szinten, de úgy kellene képeznünk őket, hogy minél nagyobb arányban beváljanak; ez fogja megmutatni egy akadémia erejét és tudását. Úgy látom, hogy a teljes személyiség képzése, komplexen, egy adott cél érdekében itt képzelhető el a NEKA-n, ilyen szakemberekkel, ezzel a háttérrel.

fotók: NEKA/Tompos Gábor