Évértékelő sorozatunkban arra voltunk kíváncsiak, edzőink milyen tapasztalatokkal zárták a végeredmény nélkül maradt szezont, mik voltak a legnagyobb pozitívumok, és mire lehet építeni a következő idényben. Elsőként Siti Beáta értékel.

A Siti Beáta által irányított leány serdülőcsapat a lejátszott 19 fordulót követően vezette a tabellát, 18 győzelem mellett mindössze egyetlen döntetlen állt a neve mellett, és a rájátszásban bizonyíthatott volna.

 „Kicsikkel, 14-15 éves játékosokkal vágtam neki az évnek, így a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy a különböző deficitekkel érkező, heterogén társaságból hogyan tudunk egységes csapatot faragni. Az első hónapok mindig nehezek a gyerekek eltérő előképzettsége miatt, a munka is összetett, hiszen hibákat kell javítanunk, de közben figyelnünk kell arra is, hogy ne sérüljenek meg, fejlődjenek technikailag és taktikailag. Az alapoktól kezdtünk, és bár januárban, februárban nem sok bajnoki mérkőzésünk volt, márciusra már úgy éreztem, hogy a gyerekekben tisztább az a kép, ami az én kézilabdám, amit a pályán szeretnék tőlük látni: ez a lerohanásokban, a befutások időzítésében vagy a védekezésben is kitűnt. Fizikálisan mindenképpen előreléptünk – ami alapfeltétele a mai modern kézilabdának –, és márciusban kezdtünk volna már nem csak saját testsúllyal edzeni. Emiatt sajnálom a leállást, ráadásul a játékszituációkban is most tavasszal kaptunk volna visszajelzést arról, hogy jó úton vagyunk-e.

A legnagyobb pozitívum számomra az, hogy nagyon szeretetreméltó, fegyelmezett csapatom van, csupa jó szemléletű gyerekkel, ezt különösen most, az önálló munka kapcsán látom igazán. Lelkesek, kedvesek, motiváltak, úgy dolgoznak, mint a kis angyalok, egyszóval, le a kalappal a lányok előtt. Bízom abban, hogy nem fogjuk elfelejteni azt, amit idén megtanultunk, és nem múlik el nyomtalanul a több hónap alatt elvégzett munka, attól függetlenül, hogy ez a kényszerszünet nem esett jól a lelkünknek.”