2022. március 02, szerda 21:08 | Rehabilitáció
– 2021. tavaszán aláírtad a dortmundi szerződésedet, sikeres érettségi vizsgát tettél és nagyszerű győzelmeket arattál az NB I-es csapat tagjaként. Gondolatban már nyilván a közelgő junior Európa-bajnokságra készültél, de a sors sajnos közbeszólt. Mi történt pontosan. és mi jellemezte az azóta eltelt hónapokat?
– Valóban, minden hirtelen zajlott le. Tavaly május 26-án az NB I-es bajnokságban Mosonmagyaróváron rendezett mérkőzésén sérültem meg, majd dr. Lohner Balázs június 24-én műtötte meg a térdemet. Sajnos mozgalmas és bizonytalanságokkal teli napok következtek ezután, hiszen elég sok problémám adódott, így nem tudtam kiutazni Dortmundba sem az eredeti terveknek megfelelően. Aztán rendeződtek a dolgok, így augusztusban csatlakoztam a csapathoz egy dániai edzőtáborban, de szeptemberben egy újabb műtétre volt szükség, hiszen például 100 foknál jobban nem tudtam behajlítani a lábamat. Gyulladás, fertőzés, hatféle antibiotikum, minden összejött, de a második operációt követően szépen lassan rendeződtek a dolgok és elkezdhettem a rehabilitációs munkát úgy, ahogy kell.
– Ki segített neked ezekben az időkben?
– Természetesen a családom támogatott mindenben, Lohner doktor úrral is rendszeresek voltak a konzultációk, és a dortmundi klubnál is segítettek, amiben csak tudtak, naponta foglalkozott velem gyógytornász. A csapatközösség nagyon jó, vannak közelben lakó társak, és sokszor eljárunk közös programokra. Szerencsére németül már megértem, amit mondanak, de természetesen folyamatosan foglalkozom a nyelvtanulással. Az edzőmmel jó a kapcsolat, de hozzá kellett szoknom, hogy a NEKA családias környezetéből egy profi világba csöppentem, ahol a teljesítmény számít. Szóval szeretnék én is minél hamarabb felépülni és hasznos tagja lenni a csapatnak.
– Néhány hete visszatértél Balatonboglárra és az akadémián végzed a rehabilitációt, hogyan zajlanak a napjaid?
– A kinti gyógytornászommal – akivel egyébként nagyon jó baráti a viszonyom - tartom a kapcsolatot, és a NEKA-n Békési-Szalay Bernadett gyógytornásszal dolgozom, illetve Szücs Martin erőnléti edzővel edzem együtt. A dortmundiak is nyugodt szívvel engedtek el, hogy itt folytassama rehabilitációt, hiszen tudják, hogy a saját környezetemben tudok dolgozni, itt mindenkit ismerek, az infrastruktúra és a környezet ideális a minőségi munkához. A terv szerint március végén, áprilisban utazom vissza Németországba és remélhetően már a csapattal tudom végezni az edzéseket, fokozatos terhelés mellett.
– Most már talán a nehezén túl vagy, visszatekintve hogyan viselted a rehabilitáció kihívásait?
– A mentális része mindig nehezebb, mint a fizikai. Már nagyon vártam a műtétet, hogy újra “jó” legyen a lábam, majd elkezdhessem a munkát. Az operáció jól sikerült, a komplikációk miatt azonban még nem kezdődhetett a rehabilitáció, ezt elfogadni nagyon nehéz volt. De úgy érzem megerősödtem fejben, sokat tanultam és türelmes vagyok, hiszen tudom, hogy a sikeres felépülés időt vesz igénybe.