A NEKA korábbi növendéke, Woth Viktória tavaly májusban szenvedett térdszalag-sérülést, majd több műtét és komplikáció után novemberben kezdhette el a teljes értékű rehabilitációt. Viki a 2021/2022-es szezonban a Boglári Akadémia-SZISE színeiben az élvonalban bizonyíthatott, tehetségére a Borussia Dortmund is felfigyelt és leigazolta a junior válogatott átlövőt, aki azóta Németországban él, de most néhány hétig Balatonbogláron, ismerős környezetben végzi a rehabilitációs és erőnléti edzéseket, és mesélt az eddigi tapasztalatiról.

– 2021. tavaszán aláírtad a dortmundi szerződésedet, sikeres érettségi vizsgát tettél és nagyszerű győzelmeket arattál az NB I-es csapat tagjaként. Gondolatban már nyilván a közelgő junior Európa-bajnokságra készültél, de a sors sajnos közbeszólt. Mi történt pontosan. és mi jellemezte az azóta eltelt hónapokat?

– Valóban, minden hirtelen zajlott le. Tavaly május 26-án az NB I-es bajnokságban Mosonmagyaróváron rendezett mérkőzésén sérültem meg, majd dr. Lohner Balázs június 24-én műtötte meg a térdemet. Sajnos mozgalmas és bizonytalanságokkal teli napok következtek ezután, hiszen elég sok problémám adódott, így nem tudtam kiutazni Dortmundba sem az eredeti terveknek megfelelően. Aztán rendeződtek a dolgok, így augusztusban csatlakoztam a csapathoz egy dániai edzőtáborban, de szeptemberben egy újabb műtétre volt szükség, hiszen például 100 foknál jobban nem tudtam behajlítani a lábamat. Gyulladás, fertőzés, hatféle antibiotikum, minden összejött, de a második operációt követően szépen lassan rendeződtek a dolgok és elkezdhettem a rehabilitációs munkát úgy, ahogy kell.

– Ki segített neked ezekben az időkben?

– Természetesen a családom támogatott mindenben, Lohner doktor úrral is rendszeresek voltak a konzultációk, és a dortmundi klubnál is segítettek, amiben csak tudtak, naponta foglalkozott velem gyógytornász. A csapatközösség nagyon jó, vannak közelben lakó társak, és sokszor eljárunk közös programokra. Szerencsére németül már megértem, amit mondanak, de természetesen folyamatosan foglalkozom a nyelvtanulással. Az edzőmmel jó a kapcsolat, de hozzá kellett szoknom, hogy a NEKA családias környezetéből egy profi világba csöppentem, ahol a teljesítmény számít. Szóval szeretnék én is minél hamarabb felépülni és hasznos tagja lenni a csapatnak.

– Néhány hete visszatértél Balatonboglárra és az akadémián végzed a rehabilitációt, hogyan zajlanak a napjaid?

– A kinti gyógytornászommal – akivel egyébként nagyon jó baráti a viszonyom -  tartom a kapcsolatot, és a NEKA-n Békési-Szalay Bernadett gyógytornásszal dolgozom, illetve Szücs Martin erőnléti edzővel edzem együtt. A dortmundiak is nyugodt szívvel engedtek el, hogy itt folytassama rehabilitációt, hiszen tudják, hogy a saját környezetemben tudok dolgozni, itt mindenkit ismerek, az infrastruktúra és a környezet ideális a minőségi munkához. A terv szerint március végén, áprilisban utazom vissza Németországba és remélhetően már a csapattal tudom végezni az edzéseket, fokozatos terhelés mellett.

– Most már talán a nehezén túl vagy, visszatekintve hogyan viselted a rehabilitáció kihívásait?

– A mentális része mindig nehezebb, mint a fizikai. Már nagyon vártam a műtétet, hogy újra “jó” legyen a lábam, majd elkezdhessem a munkát. Az operáció jól sikerült, a komplikációk miatt azonban még nem kezdődhetett a rehabilitáció, ezt elfogadni nagyon nehéz volt. De úgy érzem megerősödtem fejben, sokat tanultam és türelmes vagyok, hiszen tudom, hogy a sikeres felépülés időt vesz igénybe.