2021. május 03, hétfő 08:53 | Utánpótlás
Mlinkó Zsófia 2017 augusztusában került az akadémiára, azok után, hogy az előző bajnoki szezonban 380 gólt lőtt korábbi csapatában, és meghívást kapott, hogy töltsön egy hetet a NEKA nyári táborában. A fiatal játékos édesapja, Mlinkó László szerint ez a néhány nap meghatározó volt az életükben.
– A táborban minden gyorsan eldőlt, hiszen Zsófi azonnal megszerette az akadémiát, a Balaton-parti helyszínt és az itteni légkört. A második napon ifj. Kiss Szilárd jelezte, hogy szeretnék, ha ide igazolnánk, így bár egy budapesti gimnáziumba már felvételt nyertünk, végül Balatonboglárt választottuk, és úgy gondolom, jó döntést hoztunk.
– Mennyire volt nehéz a beilleszkedés, szülőként kellett-e aggódni emiatt vagy a bentlakásos rendszer szabályai miatt?
– Ha a sportot nézzük, akkor elmondható, hogy Zsófi igazi csapatjátékos, aki a magánéletben kicsit visszafogott személyiség, és igazán a pályán adja ki magából azt, ami benne van. A beilleszkedés, az otthontól való távolság egyáltalán nem okozott gondot. Ő már kiskorában eldöntötte, hogy élsportoló szeretne lenni, az akadémiai feltételek és a létesítmények pedig tökéletesek ahhoz, hogy itt csak a kézilabdázásra koncentráljanak azok a tehetségek, akik erre tették fel az életüket és nap mint nap komolyan dolgoznak a céljaik eléréséért. Szülőként megnyugtató az, hogy felügyelet alatt vannak a gyerekek és odafigyelnek rájuk, nekem ez mindig is tetszett, bár nyilván nem egyszerű megoldani 140 gyerek esetében. A kollégiummal és az edzőkkel napi kapcsolatban vagyok, jó érzés látni, hogy törődnek a fiatalokkal.
– A NEKA-n folyó sportszakmai képzéssel mennyire volt elégedett, a felfelé versenyeztetés révén biztosítottnak látja-e az előrelépést?
– Zsófi folyamatosan fejlődött mindig is, és ez a mai napig így van. Elismert edzők foglalkoznak vele, és a szakemberek szívesen dolgoznak vele, hiszen maximalista, szereti a kihívásokat, ezért jut előre, és itt az akadémián bizony vannak kihívások, amiknek meg kell felelni. Ő nagyon jól vette ezeket az akadályokat, összeszorította a fogait és ment előre. Szerencsére építő ez a közeg a NEKA-n, jó versenytársakkal edzhet és jó értelemben véve rivalizálhat. Sokat elárul az a tény, hogy a női NB I-ben rendszeresen nevezett és játszó kézilabdázók közül ő a legfiatalabb, sokan féltették őt, de úgy gondolom, bizonyított: ha kellett, bement a darálóba, számára a győzelem a legfontosabb, de ez az itt sportoló játékosok többségének mentalitására jellemző. Az akadémista fiataloknak jót tett az élvonali szereplés, mindenki büszke lehet rájuk.
– A szülők nyilván a tanulást is fontosnak tartják a sportolás mellett, és a középiskolákat figyelembe véve választanak klubot vagy akadémiát a gyermeknek. Milyenek voltak az itteni lehetőségek?
– Az általános iskola valamennyi osztályát kitűnő bizonyítvánnyal zárta Zsófi, és ez itt, a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban is így volt. A tanárok visszajelzései szerint egyébként a NEKA-s diákok jobban tanulnak, mint a nem kézilabdázó fiatalok, és ez éppen abból fakad, hogy egy sportoló eleve okosabban osztja be az idejét, mert erre van nevelve a sport által. Ha kell, korán kelnek, ha kell, későn fekszenek, közben az edzéseken és a mérkőzéseken is magas szintű teljesítményt nyújtanak, és nem kérdés, hogy az egyetemi felvételin is sikeresen szerepelnek. Hálás lehetek, ahogy valamennyi szülő hálás lehet a nevelőtanároknak, akik rengeteg segítséget nyújtanak a tanulásban, korrepetálnak, felkészítenek. Az edzésekhez igazított órarend is megkönnyíti a kézilabdázók dolgát, bár sokan talán szívesebben mennének nyolc órára iskolába, mint fél hétre edzésre, de a NEKA-játékosok teszik a dolgukat, ahogy az az élsporttal jár.
Idén összesen 24 NEKA-növendék tesz érettségi vizsgát, a legjobbak pedig egyetemi vagy főiskolai felvételire készülhetnek.