28

Erőfejlesztés a távolból...

2020. március 24, kedd 15:59 | Tudományos háttér

Távolról edzéseket vezérelni, a fizikai állapotot fejleszteni úgy, hogy a munkatársak is legfeljebb videokonferencián értekeznek egymással, a gyerekek meg valahol messze, otthoni körülmények között, egyedül készülnek – valljuk meg, ez minden szakembernek kihívás most. A NEKA sporttudományos és egészségügyi csoportjának vezetője, Szabó András László arról beszélt, hogy miként vetik be a tudomány és a technológia eszközeit a mindennapokban.

–      Hogyan osztották fel a csoport tagjai közt a feladatokat?

–     Létrehoztunk több munkacsoportot: az erőfejlesztésért felelős csoporttal kidolgoztunk egy négyhetes ciklust, amelynek az első két hete gyakorlatilag a hozzászoktatásé. A csapatok edzőivel sokat konzultálva összeállítottunk egy kellően progresszív csomagot, annak tudatában, hogy a lehetőségekhez mérten sok eszközt, így kézi súlyzókat, gumiszalagokat, ugrálóköteleket és hengereket is sokan ideiglenesen hazavihettek. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett korrektív fejlesztésért most felelős két kollégánk munkája, akik a törzserőt, a mobilitást és a stabilitást helyezik a fókuszba. A gyógytornászaink azzal a tizenkét játékossal dolgoznak egyéni fejlesztési program alapján napi szinten, akik most rehabilitációra szorulnak. Az egészségügyi asszisztens kolléganőnk pedig rendszeresen ad információt a higiéniával, a vírushelyzettel kapcsolatban, ő is gyakorlatilag folyamatos ügyeletben van, és ha a gyerekeknek adódik bármi egészségüggyel kapcsolatos kérdésük, mindig megkereshetik.

–      Miként lehet nyomon követni azt, hogy a kiadott feladatokat milyen intenzitással vagy milyen eredményességgel végzik el a játékosok?

–     Az összes gyereket monitorozzuk, különböző applikációk segítenek az adatrögzítésben, és ahol lehet, bevetettük a Polar jeladókat is. Figyeljük a kardiovaszkuláris értékeket, a pulzusszám az adott feladatoknál jó támpontot ad. Nyilván nem tudjuk garantálni az értékek validitását, hiszen például hol lehet ma egy hajszálpontosan kétezer méteres futást mérni?

–      A beérkezett adatokat mikor és hogyan értékelik?

–     Az első két hét, ahogy említettem, egy kísérleti szakasz, a célunk az, hogy egyáltalán lássuk, most mi a helyzet. Kellenek a támpontok, a viszonyítási alapok. Elkészítettünk egy tesztelési protokollt is, amit a jövő héttől indítunk. Ekkor kapcsolódik be a munkába a dinamikus erőfejlesztésért felelős edző kollégánk is, aki videón mozgásmintákat ad a gyakorlatokhoz.

–      Hogyan élik meg ezt a fajta távirányítást az edzők?

–     Egyrészt nagyon sokat konzultálunk egymással, mert valamennyiünknek szüksége van a másik visszajelzésére. Másrészt szembesülünk a motiváció kérdésével is: a gyerekek most gyakorlatilag csak magukkal versenyeznek, és ez egy csapatsportban igazán új szituáció. Biztatnunk kell őket arra, hogy teljes erőbedobással dolgozzanak, ugyanakkor nem tudunk még konkrétumot, valós célt a feladatok mellé rendelni, nincs meccs, nincs verseny a láthatáron. Szóval ez lélektanilag sem egyszerű helyzet, nekünk sem. És közben felötlik sok-sok újabb kérdés: miként változik meg a gyerekek bioritmusa a folyamatos otthonlét során? Tud-e figyelni a megfelelő táplálkozásra? Meg tudja-e őrizni a testsúlyát vagy meghízik? Rengeteg olyan új probléma, amivel nekünk is foglalkoznunk kell, hogy segíthessünk.

< vissza