– Az év ezen időszakában végzett felmérések célja, hogy a nyugalmi és a pályatesztek során mért teljesítményt értékeljük – mondta Fülöp Benjamin, a NEKA humánkineziológusa. – A nyári szünetre – a szinten tartás miatt – otthoni edzésprogramot kaptak a játékosok, s azt vizsgáljuk, milyen hatással volt rájuk az elvégzett munka. Évente háromszor mérünk: a tavaszi szezon kezdetén, majd a téli és a nyári szünet előtt. A felmérések széles skálán mozognak, több mint tíz különböző módszert tartalmaznak, melyeken nemcsak a humánkineziológusok, hanem a gyógytornászok is részt vesznek. Az eredményeket az előző évhez hasonlítva értékeljük, így látjuk a fejlődést vagy a visszaesést.

– Mi a tapasztalat, mennyire szorgalmasak a vakáció alatt az akadémistáink?

– Természetesen elvégzik a kiadott feladatokat, az értékelés szempontjából azonban nem az a legfontosabb, hogy a vakáció alatt mennyit fejlődtek, hanem az, milyen változás történt az előző év hasonló időszakához képest. Az idősebb korosztály esetében már van értelme egy szűkebb intervallum összehasonlításának is, mivel ők már nem fejlődnek olyan intenzíven.

– A mérések során rengeteg adatot kaptok. Hogyan értékelitek ki ezeket, kinek továbbítjátok az eredményeket, és mit tudtok meg belőlük a sportolók fizikai állapotán kívül?

– A mérések során nagy mennyiségű adatot gyűjtünk, melyek feldolgozása időigényes folyamat. A számokat egy nagy táblázatba foglaljuk, melyet az edzők, erőnléti edzők, gyógytornászok és a csapathoz tartozó többi szakember is megkap. Az értékeléshez több éves adathalmazzal rendelkezünk, s ez lehetővé teszi, hogy referenciaértékeket állítsunk fel korosztályokra és nemekre lebontva. Az eredményeket egyénenként is kiértékeljük, figyelve arra, milyen területeken fejlődtek vagy estek vissza a sportolók. Ez alapján határozzuk meg, mely területeken van szükség további fejlesztésre, legyen szó erőnléti edzésről vagy gyógytornáról.

– Melyik a legnehezebb teszt, amivel az akadémisták szembesülnek?

– A legkellemetlenebb egyértelműen a 30-15-ös futóteszt, mely az állóképességet méri. A sportolóknak ugyanis a saját határaikat kell feszegetni, ami jelentős diszkomfort érzettel jár, így kevésbé szívesen hajtják végre ezt a félmérést.