A COVID-19 fertőzés komolyan érinti a kézilabdasportot is, mérkőzések maradnak el, a játékosok hetekig nem edzenek, és a sporttevékenységhez való visszatérés a sportorvosok által előírt szabályok szerint történik. Dr. Tállay András, a MOB orvosi bizottságának elnökeként, a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként, egyben a NEKA orvosaként nyilatkozott arról, milyen szövődményekkel számolhatunk, és miért kiemelkedő jelentőségű a vírusfertőzést követően az edzéshez, versenyzéshez történő biztonságos visszatérés.

–Több fertőzött élsportoló is elmondta a nyilatkozatában, hogy meglepetésként érte, mire is képes ez a vírus. Milyen tapasztalatokról lehet beszélni sportorvosi szempontból az eddig eltelt időszak alapján?

– Miután számos adat áll már rendelkezésünkre, sokkal erőteljesebben különválasztjuk a pozitív tesztet produkáló sportolók között a tünetmentes vagy enyhe tünetes versenyzőket, valamint a betegeket, akik több napig lázasak, tüneteik vannak, ez idő alatt komoly testsúlycsökkenés vagy testsúlygyarapodás figyelhető meg náluk, esetleg kórházba kerülnek. Sajnos ilyen esetekkel is találkozunk, nem is kevéssel. Miután nemhogy hosszú, de középtávú tapasztalat sincs ezzel a betegséggel kapcsolatban, igazából csak követjük az eseményeket, és számunkra is újdonság, milyen újfajta tünetek jelennek meg. Volt olyan olimpiai bajnok, illetve NB I-es labdarúgó, akik hat hét, illetve tizenkét hét után újrafertőződtek. Sem az első, sem a második alkalommal nem volt komoly tünetük, de a korábbi ismereteinkkel ellentétben meglepő módon visszafertőződést láttunk. A SOTE és a Vérellátó Központ adatai szerint a vérplazmát adók között húsz százaléknál kevesebb azoknak az aránya, akik megfelelő antitestképződéssel bírnak, ez sem megnyugtató.

– Akadnak olyan sportolók, akik nem veszik komolyan a betegséget, nem tesztelnek vagy eltitkolják a tüneteket, ha pedig egészségesnek érzik magukat, teljes erőbedobással elkezdik az edzéseket. Mekkora veszélyt jelentenek a fellépő szövődmények?

– Igazolt COVID-19 betegséggel összefüggésben számos keringési, légzőrendszeri és központi idegrendszeri szövődmény ismert. A szövődményes szívizomgyulladás következményei között a szívritmuszavar és hirtelen szívleállás is előfordulhat. Senki nem veheti félvállról ezt a betegséget. Előfordult, hogy valaki az első veszélyes időszakot átvészelte, negatív tesztet produkált, de nem jutott el azokra a vizsgálatokra, amik kellettek volna ahhoz, hogy biztonsággal elkezdhessen újra edzeni. A legnagyobb óvatossággal visszaállt pulzusórával, erőnléti edzővel, gyógytornásszal, és a korábban panaszmentes sportolónál indokolatlan pulzusemelkedés következett be, majd kiderült, hogy van egy szívizom-érintettsége. Olyan is volt, aki nem vett részt rutinszűrésen, órával edzett, a pulzuseltérés beigazolódott, és kiderült, hogy szívizomgyulladása van, a COVID-teszt pedig kimutatta, hogy a vírus volt a háttérben. Az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy akik betegek voltak, azoknál szóba sem kerül, hogy hat hétnél korábban visszatérjenek, de ismerünk olyan sportolót, aki három hónap után mehetett csak vissza a pályára. Nagyon alaposan, nemzetközi tapasztalatok, ajánlások alapján határoztuk meg a biztonságos visszatéréshez szükséges labor-, szívultrahang-, kardiológiai és terheléses vizsgálatokat.

– Egy idősebb, vagy alacsonyabb osztályban versenyző sportolónál már jellemző lehet egy kis elhízás, cukorbetegség vagy magasvérnyomás-betegség, ami rizikófaktort jelent a vírusfertőzés utáni újrakezdésnél. De mire kell figyelni az utánpótláskorú gyerekek esetében, ha ismét elkezdik az edzéseket?

– A korábban említett szívizomprobléma sajnos náluk is megjelenhet, de amennyiben nincs ilyen tünet, a visszatérés akkor is kockázatos lehet. Az adatok azt mutatják, hogy azoknál a sportolóknál, akik hetekig nem tudnak edzeni, jelentős izomtömeg-veszteség léphet fel, gyengülhet a koordináció, a mobilitás, és azt látjuk, hogy ilyenkor sokkal nagyobb a sérülésveszély, amire figyelni kell. Bár a gyerekek nem egy rehabilitációhoz hasonló kihagyás után térnek vissza, a visszavezetésben a fokozatosság nagyon fontos. Az egyeztetések alapján a NEKA szakemberei körültekintően figyeltek a terhelés megfelelő adagolására valamennyi játékos esetében, miután egy csapat újrakezdte az edzéseket a karantén után. Emellett a MOB orvosi bizottsága által összeállított javaslat alapján az otthoni karantén alatt is szükséges a gyógytorna jellegű állapotmegőrző mozgás, stretching vagy szobakerékpározás.

– A jelenleg is zajló női Európa-bajnokságon látunk olyan külföldi kézilabdázót, aki vírusfertőzés után viszonylag rövid időn belül pályára lép. A nemzetközi protokollokat látva, a magyar sportorvosi szabályok mennyire tekinthetők szigorúnak vagy enyhének?

– Amikor elkezdtük összeállítani az itthon érvényben lévő szabályokat, több országgal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi bizottságának vezetőivel is konzultáltunk, ők abszolút egyetértettek ezzel a protokollal. Amikor valakiben felvetődik a kérdés azzal kapcsolatban, hogy a hazai előírás túl szigorú-e vagy sem, az általában addig tart, amíg nincs baj – gondolok itt egy hirtelen szívhalálra vagy komoly mozgásszervi problémára. Ha egy élsportoló visszatér négy hónappal a keresztszalagműtétje után, mert olimpiai döntőt kell játszania, az egy olyan reális cél, amiért sokan kockáztatnak, de ha ugyanennek a személynek negyvenéves korában térdprotézist kell beültetni, vagy mondjuk ötödször is meg kell műteni, azt már nem látja a közvélemény. Azt gondolom, hogy az élsportban a magyar sportorvosok egy komoly cél eléréséhez szükséges, értelmes kockázatvállalásban mindig partnerek lesznek, de ha arról van szó, hogy a serdülőbajnokságban az egyik csapat nyolc góllal le tudja-e győzni a másikat, az nem az a kategória, amihez nekünk asszisztálnunk kellene.

fotó: mob.hu