Közeledik a korosztályos bajnokságok hajrája, a NEKA csapatai minden pontvadászatban éremesélyes helyen állnak. Ezúttal a fiú U18-as csapat helyzetét vesszük górcső alá, amely első helyen áll a tabellán, és Lehőcz Zoltán vezetőedző szerint csak saját magukon múlik, milyen eredménnyel zárják az alapszakaszt. A fő cél azonban természetesen a gyerekek fejlődése és képzése.

– A NEKA az U18-as tabella élén áll, a második és harmadik helyezett csapat eggyel kevesebb mérkőzést játszott, de így is listavezetők vagyunk. A legtöbb gólt a mieink lőtték, és a legkevesebbet is kapták, a 213-as gólkülönbség pedig elismerésre méltó. Lehőcz Zoltán vezetőedző a kedvező pozíció ellenére sem örülhet felhőtlenül, és a rájátszásba jutásért még küzdeni kell.

– Két szempontból is elemezhetjük a helyzetünket. Egyrészt van hátra négy forduló és egy pont előnyünk, és ha év elején kérdeztek volna, azt mondtam volna, hogy ez tökéletes, főleg úgy, hogy a két legnagyobb riválissal már játszottunk, vagyis lépéselőnyben vagyunk. Ugyanakkor a tavaszunk az eddigi évekhez viszonyítva az eddigi legnehezebb, hiszen kulcsjátékosok váltak ki a csapatból sérülés miatt, és várhatóan ebben a szezonban már nem is térnek vissza. Fontos, hogy a többieknek fel kell vállalniuk ezt a szituációt, elő kell lépni, még többet hozzátenni és csapatként együtt kell megoldani a feladatokat. Az egypontos előny megvédése tehát nehéz feladat - nem teljesíthetetlen, de komoly kihívás.

– Mit lehet elmondani a 2022/23-s szezonról összességében?

– Az eredményeket tekintve nem beszélhetünk sikeres tavaszról, hiszen az őszi szezonban egymérkőzést veszítettünk, most pedig már kettőt, de azt gondolom, hogy a riválisokkal szembeni távolság nagyjából ugyanaz maradt. Ha a legjobb csapatunk áll ki, bárkivel bármikor felvesszük a versenyt, sőt a meccsek alakulása alapján még így is esélyesek voltunk, vagyis, ha a játékot nézzük, akkor mindenképpen léptünk előre. Az elmúlt években ezt talán magabiztosabban megoldottuk, de inkább az volt a csoda, a mostani helyzet pedig a realitás.

Pozitívum, hogy a sorsunk a saját kezünkben van, valójában ősszel harcoltuk ki magunknak ezt a pontelőnyt. Sajnos éppen a két fontos tavaszi rangadó előtt dőltek ki meghatározó játékosok, akik segíthettek volna abban, hogy jobb eredményt érjünk el, de tulajdonképpen így is két egylabdás mérkőzésünk volt a BFKA Veszprém és az Éles KISE ellen. Mindkét esetben az utolsó pillanatig volt esélyünk jobb eredmény elérésére, de ez is a játék része, meg kell tanulni ezeket a nehéz krízishelyzeteket jobban megoldani. Ettől függetlenül, ha az egész bajnokságot nézem, mindenképpen pozitív, hogy az alapszakasz hajrájában vezetjük a tabellát.

– A rájátszást illetően a két elveszített rangadónak lehet akár pozitív hatása is a fiúkra?

– Abszolút, én mind a három szoros  - egy győztes és két elveszített - mérkőzésünk után azt mondtam, hogy minél több ilyen meccset kellene játszanunk, hiszen akkor tudjuk megtanulni ezeknek a végjátékoknak a kezelését, és az ezekhez hasonló szoros párharcokban kell tapasztalatot gyűjtenünk. Sokat dolgozunk, a gyerekek egyértelműen fejlődnek egyénileg és csapatszinten is, az pedig nem tragédia, hogy van verseny, hiszen ez jó erőfelmérő mindenki számára, és mi partnerek vagyunk bárkivel szemben.

– Mennyire van benne a fejekben a júniusi Gyálon rendezendő rájátszás?

– A hétköznapokban nincs baj, a fiúk alapvetően úgy jönnek le minden edzésre, hogy hisznek magukban, hiszen abban, hogy képesek megcsinálni. Ezt kell a mérkőzések kritikus szakaszaiba átemelni, hogy amikor ott van rajtuk a tét, akkor is meg merje csinálni, ugyanúgy jó döntést merjen hozni, mint az edzéseken, ez egyfajta nyomás, egy másik helyzet, és idő kell ahhoz, hogy ezt megszokják, és a maguk javára tudják fordítani. Ha eljutunk a rájátszásba, azt nagy sikerként kell értékelni, de hogy ott mi lesz, azzal egyelőre nem szeretnék foglalkozni. A srácokon nincs nyomás, ők pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy ott legyünk a négyes döntőben. Azt sokszor hangsúlyozzuk, hogy nem ez a Final Four fogja eldönteni, hogy milyen kézilabdázók lesznek, hanem sokkal több ennél. A cél az kell, hogy legyen, hogy folyamatosan fejlődjenek. Négy olyan csapattal játszunk, akiket meg lehet verni, de ehhez teljesíteni kell.