Noha csak jövő nyáron járna le a szerződése, a már most megkötött hosszabbítás után eldőlt, hogy újabb két évig a Nemzeti Kézilabda Akadémia szakmai stábját erősíti dr. Woth Péter. A kiváló edző 2016 júliusában csatlakozott a NEKA női szakágához, és saját megfogalmazása szerint elsősorban a kivételes hangulat és szakmai stáb szólt a folytatás mellett.

Dr. Woth Péter jelenleg a Nemzeti Kézilabda Akadémia női NB I/B-s csapatának vezetőedzője, a Boglári Akadémia-SZISE NB I-es együttesénél edzőként segíti ifj. Kiss Szilárd munkáját, emellett a magyar leány serdülőválogatott edzője. Balatonbogláron 2016-ban kezdte el a munkát, de nem volt ismeretlen számára a helyszín.

– Annak idején úgy jöttem az akadémiára, hogy akkor már évek óta együtt dolgoztunk Bohus Bea szövetségi edzővel a leány serdülőválogatottnál, tehát tudtam, hogyan alakult a NEKA és milyen változások történtek. Miután felépült a csarnok, a válogatott edzőtáborok is itt zajlottak, így személyesen is láttam, hogy ez egy olyan hely, ahol értékes szakmai munkát lehet végezni. Az elmúlt években ez szerencsére beigazolódott.

– Mit gondol azokról a véleményekről, amelyek szerint itt könnyű edzőnek lenni, hiszen minden körülmény ideális és adott a jó munkához, a sikerek szinte maguktól jönnek.

– Az tény, hogy más csapatokhoz képest itt több olyan játékos van, aki erős belső motivációval rendelkezik, és száz százalékban elkötelezett a kézilabdázás iránt, emiatt edzéseken ezzel a területtel kevesebbet kell foglalkoznunk. Az eredmények érdekében viszont így is rengeteget kell dolgozni mindenkinek, egyetlen győzelem sem jön magától. Természetesen igyekszünk az itteni kivételes feltételeket kihasználni, de azt látni kell, hogy ezek csak a lehetőséget biztosítják, ami semmit nem érne a szakmai alázat, elhivatottság és munkamorál nélkül. Ezt a szakmát, ha úgy tetszik hivatást, nem szabad muszájból csinálni. Én azért korábban dolgoztam olyan helyeken is, ahol távolról sem voltak ilyen feltételek, de akkor is igyekeztem a maximumra törekedni.. Ezt a mentalitásomat próbáltam akkor is továbbadni a tanítványaimnak, akik közül ma sokan tanárként, edzőként dolgoznak országszerte.

– Mekkora szerepe volt a szerződéshosszabbításban a NEKA edzői stábjának, akikkel nap mint nap, szinte huszonnégy órában a gyerekekért dolgoznak? 

– Ha valamiféle oka van annak, hogy az ember nem sokat gondolkodik egy ilyen lehetőségen, az az a fajta hangulat és szakmai team, ami itt van. Nekem ez a legfontosabb része az előbb felsorolt akadémiai viszonyoknak. Az, hogy ilyen kollégákkal lehet együtt dolgozni, akik nem irigykednek, hanem elismerik egymást, látják a másik erősségeit, ha kell, tolerálni tudják egymás hülyeségét, akár az enyémet is, és ilyen szakmai alázattal állnak a sportághoz. Ez a legmeghatározóbb szempont ebben az egészben. Mindenki tart minden csoportnak edzéseket legkisebbektől a legnagyobbakig és mindenkihez úgy akarunk hozzászólni, hogy pluszt adjunk a gyerekeknek és nemcsak túl akarunk lenni egy edzésen. Valóban inspiráló minden nap ilyen munkatársakkal, barátokkal, ilyen körülmények között dolgozni.

– Mit tart a legnagyobb sikernek az elmúlt évekből? Ki lehet emelni akár a legutóbbi serdülő bajnoki címet vagy a fonyódi MKG Gimnázium csapatával megnyert diákolimpiai aranyérmeket?

– Az eredmény mindig jó visszajelzés, de napról napra jönnek új élmények. Az számomra siker, ha valaki meg tudta csinálni mérkőzésen azt, amit előtte edzésen gyakorolt. Vagy amikor látom, hogy az akadémiáról kikerülő fiatalok megállják a helyüket az új csapatukban, és itt nem csak az NB I-es klubokra gondolok. Ha a korábbi növendék nem megy át az utca túloldalára, ha meglát minket, hanem örömmel osztja meg az élményeit, és úgy érzi, hogy itt igenis kapott valamit. Ez a legfontosabb, az összes többi ez után következik.

– A családból ketten, azaz a lányával, Woth Vikivel Balatonbogláron, ketten, a felesége és a fia pedig Szombathelyen; mennyire nehéz összeegyeztetni és áthidalni a dolgokat ilyen távolból?

– Természetesen fontos az a családi háttér, ami ezt az életformát megszokta, elfogadja, ás támogatja. Ez azonban nem újdonság számunkra, hiszen elég régóta így éljük az életünket, a sportolói és edzői pályafutásunkból kifolyólag mondhatjuk, hogy szinte végig utaztuk azt. Amióta a női NB I-ben is szerepelünk, még kevesebbszer jutunk haza, ezért az utazások iránya is némiképp módosult, a feleségem és a fiam, saját mérkőzéseik függvényében több időt töltenek Bogláron, mint korábban. Sajnos ebben a járványos időszakban még jobban meg kell gondolnunk, találkozhatunk-e, hiszen nálunk nem csak egy-egy személy, hanem egész csapatok kerülhetnek veszélybe.

fotó: NEKA/Tompos Gábor