– Még messze nem dőlt el semmi a férfi NB I/B-s kézilabda-bajnokság Nyugati csoportjában, hiszen az őszi szezonban több mérkőzés elmaradt, amiket pótolni kell. A NEKA ugyanakkor kilenc mérkőzést követően százszázalékos teljesítménnyel vezeti a tabellát. Edzőként mit lehet kiemelni az eddigi teljesítményt látva?

– A bajnokság feléhez közeledve eddig valóban jól szerepelünk, de nem is azon van a hangsúly, hogy veretlenek vagyunk vagy hány pontot szereztünk. Sokkal fontosabb, hogy a csapat olyan minőségű munkát végez napról napra, hogy ennek a hozzáállásnak és a motiváltságnak köszönhetően a játékosok rengeteget fejlődtek, ami abszolút látszik rajtuk, sőt ezt ők is érzik magukon és egyre nagyobb az önbizalmuk. Azt gondolom, edzőként az a legpozitívabb dolog, hogy az edzések nagy részének végén ez a csapat energiát ad, jó velük dolgozni és ők is élvezik a közös munkát. Nagyon fontosnak tartom, hogy az edzéseken legyen jó hangulat, de emellett természetesen azt a másfél vagy kétszer másfél órát mindenki a tőle elvárható maximumon csinálja végig. Hozzáteszem, hogyha ma valaki csak a minimum programot csinálja meg, nem lesz csúcssportoló, emellett pluszmunkára is szükség van, ami itt az akadémián szintén megoldott.

– A Nemzeti Kézilabda Akadémián van átjárás a csapatok között, az ifjúsági keretből több fiatal felkerül az NB I/B-s csapathoz is. Mennyire nehéz a beilleszkedés és az alkalmazkodás?

– Minden edzőnél vannak különböző prioritások, de a NEKA-nál kialakítottunk egy rendszert, ami jól működik, eszerint az alapvető struktúra minden csapatnál ugyanaz. Ha tehát egy játékos új csapatba kerül, már ismerős helyzettel fog találkozni, a különbség csak annyi lesz, hogy esetleg 10-15 kilóval nehezebb, gyorsabb, erősebb emberekkel kell szembenéznie. Az NB I/B-re mindenképpen szükség van, hiszen felnőtt ellenfelekkel szemben szerezhetnek rutint a fiatalok. Az élvonal nagyon nagy szintkülönbség, ezt a fiatalok nem tudják átugrani. Egy 19-20 éves fiú még gyerek, még erősödnie kell, tapasztalatot kell szereznie, és majd 23-24 évesen érik be, akkor lesz a legjobb korban. A mi feladatunk az, hogy segítsük a nálunk végző játékosokat olyan élvonalbeli csapatba kerülni, ahol nem a kispadon ülnek, hanem olyan edzésmunkát és játéklehetőséget kapnak, ami a fejlődésüket szolgálja.

– Jó példa erre a fiatal magyar játékosokból álló Veszprémi KKFT, amelyben kölcsönben szerepel a NEKA játékosa, Tóth Péter is?

– Igen, ez nagy büszkeség nekünk, tehetséges juniorválogatott jobbszélsőről van szó, aki tizenegy mérkőzésen kapott eddig szerepet az élvonalban. A veszprémiek és a mi csapatunk között sok hasonlóság van, ők is hisznek a magyar kézilabdázókban, tavaly is nagyon szoros mérkőzéseket játszottunk velük. Van egy válogatott kapusuk, ami megnyugtató hátteret ad, van néhány rutinos játékosuk, de a rendszer az, ami igazából jól működik. Van elképzelésük a játékról, amihez megtalálták az embereket, kiváló irányítójuk van Fazekas Gergő személyében, és úgy tűnik, ez a bentmaradáshoz is elég.

fotó: Veszprémi KKFT/Cseh Péter

– A NEKA első helyen áll. A mindennapokban szóba kerül a feljutás, vagy korai még erről beszélni?

– Most úgy látom, hogy a csapatnak van egy közös célja: végezzünk jó helyen az NB I/B-s bajnokságban, de abszolút nem foglalkozunk azzal, hogy hány meccsünk volt eddig, mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. Hétről hétre készülünk, és a játékosok pontosan tudják, hogy még semmit nem nyertünk, az érmeket csak a szezon végén osztják ki, addig még sok minden történhet. Eddig is egy szerény, dolgos csapat voltunk, ezen nem szeretnénk változtatni. Minden ellenféllel szemben igyekszünk kihozni magunkból a maximumot, ebből a filozófiából nem is akarok engedni. A feljutással kapcsolatban van egy álmunk, de az álmokat nem mindig könnyű megvalósítani, és sok minden történhet még a szezon során.

– A szakmai munkán túl miben tudsz segíteni a fiúknak, a tapasztalataid alapján, 190-szeres válogatott játékosként milyen tanácsokat adsz nekik?

– Olyan mentalitást próbálok átadni a gyerekeknek, amit én láttam külföldön vagy a válogatottnál, és amiről tudom, hogy eredményhez vezet. Ebbe beletartozik az edzésekhez való hozzáállás, a megfelelő viselkedés, a csapaton belüli élet, az, hogy hogyan működik egy közösség, hogyan kell a kisebbekkel bánni, de ilyen a felmerülő nehézségek kezelése is, amikkel sportolóként meg kell küzdeniük. Igyekszünk pozitív légkört kialakítani, és úgy gondolom, remek közösség jött létre, amelyben mindenki segíti a másikat, mindenki azt akarja, hogy a csapat jobb legyen, és mindenkinek megvan a maga szerepe, amivel tisztában van. Még vannak néhányan, akik az edzéseken jobb teljesítményt nyújtanak, mint a mérkőzéseken, és ez éppen az a kor, amelynél az edzőnek meg kell találnia az okokat, de itt mi igyekszünk segíteni a fiataloknak.

– Junior szövetségi edzőként nagy feladatra készültél, hiszen idén nyáron Magyarország adott volna otthont az U21-es férfi világbajnokságnak. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség döntése értelmében az eseményt törölték, hogyan érintett ez a lépés?

– Úgy gondolom, ez egy újabb tipikus koronavírusos negatív fordulat. Az elmaradt Eb után kapaszkodtunk a hazai világbajnokságba, nagyon vártuk, ennek a generációnak hatalmas élmény és lehetőség lett volna egy hazai rendezésű világverseny. A fiúk nevében is mondhatom, hogy csalódottak vagyunk, de tudomásul kell vennünk az IHF döntését.

fotók: NEKA/Tompos Gábor