2024. július 16, kedd 17:35 | Oktatás, képzés
– Össze tudjátok számolni, hány napot voltatok nyitva a szezonban?
– Nehéz lenne napra pontosan megmondani, de a kollégium az év legnagyobb részében nyitva tart – fogalmazott Kádi Zsófia kollégiumi intézményvezető-helyettes. – Az őszi és a tavaszi szünetben is igyekszünk minden csapatnak pihenőidőt biztosítani, azonban, ha kevesebb létszámmal is, de az épületeink szinte folyamatosan üzemelnek. Ez alól csak a húsvétvasárnap és -hétfő a kivétel. Aztán a téli szünet jelent hosszabb feltöltődési időszakot a gyerekeknek. Év közben csak elvétve akad olyan hétvége, amikor mindenki elutazik és időlegesen be tudunk zárni. A tanévzárás után kezdetét veszi a vakáció, június közepétől viszont több diák is visszatér a korosztályos válogatott tagjaként. Július végétől, augusztus elejétől szeptemberig pedig edzőtáborban vesznek részt az akadémisták.
– Mik voltak a főbb feladataitok a tanév során?
– A kollégium főprofilja a tanulás támogatása, illetve – a teljes ember nevelésének gondolata mentén – a személyiségfejlesztés. Nálunk egyéni bánásmód zajlik, ezért a foglalkozások legtöbbször egyéni, esetleg kiscsoportos formában zajlanak. A legtöbben önállóan tanulnak, ám sokan kérnek segítséget a hiányzások pótlásában, a vizsgákra való felkészítésben. Emiatt – legyen szó felzárkóztatásról vagy tehetséggondozásról – igyekszünk a szakos ellátottságot biztosítani. A nevelőtanárok a kompetenciájuk határáig egyénileg törődnek a tanulókkal, de ha szükséges, sportpszichológus segítségét kérik. A beszélgetések, illetve a bizalom kialakítása azért is fontos, mert az akadémisták gyakran egy vagy akár több hétre is távol kerülnek a családjuktól, s nevelőtanárként fontos szerepet vállalunk a megerősítésükben.
– Melyik tantárgyban volt a legnagyobb szükség a felzárkóztatásra?
– Az érettségi tantárgyak a leghangsúlyosabbak, a reál tantárgyak közül – a statisztikai adatok alapján – a matematika-korrepetálások száma volt a legmagasabb. Ezentúl az idegennyelv- és a történelem-foglalkozások voltak még népszerűek, de magyarból és biológiából, valamint kémiából, fizikából is segítettünk a diákoknak.
– Milyen egyéb, nem tantárgyi programokon vehettek részt a kollégisták?
– Az gyerekek kettős terhelése miatt igyekszünk megtalálni az arany középutat a programszervezésben. A sportolók életében kulcsfontosságú az időgazdálkodás, a tervezés. A kézilabdázóknak ugyanis egyrészt a szakmai szerepeikben kell megfelelniük, kiemelkedőt nyújtaniuk, azaz a sportban és a karrierben, másrészt a privátszerepeik – család, barátok – megélése is fontos a mentális egészségük megőrzésében, harmadrészt a civilkapcsolatok, az önkéntesség, a közösségi szolgálat teljesítése is lényeges, továbbá az énidő beiktatása is kulcsfontosságú a feltöltődés, az önfejlesztés és a rekreáció miatt. A külső, szervezett programok esetében mindig egy-egy csapattal próbálunk tervezni. Ez nagyfokú rugalmasságot kíván, hiszen különösen fontos a megfelelő időszak kiválasztása. Ezek a szabadon választható tevékenységek, mint például a közös meccsre járás, a csapatösszetartást segítik elő. Az idén szerveztünk többek között tökfaragást, szaloncukor- és mézeskalácskészítést, kézműves és érzékenyítő foglalkozásokat, a legnagyobb népszerűségnek a gasztronómiai rendezvényeink örvendtek. Vannak tematikus, egy-egy ünnephez kötődő eseményeink is, műsort adunk október hatodikához és huszonharmadikához, s természetesen március tizenötödikéhez kapcsolódóan, de közösen várjuk a Mikulást – aki rendszerint meg is érkezik –, ahogy a karácsonyt is, együtt farsangolunk, s díszítjük fel a tojásfát.
– Hogyan lehet felkészülni az esetlegesen nem várt problémákra?
– A több mint tíz esztendő alatt összegyűjtöttünk annyi tapasztalatot, mely alapján évről évre meg tudjuk határozni az irányt és a főbb feladatokat, ennek ellenére egyik szezonunk sem volt a korábbihoz hasonlítható, az élet ugyanis folyamatosan új kihívások elé állított minket. Ezeket a nehézségeket úgy gondoljuk, megoldottunk. Vannak stratégiai célkitűzéseink, illetve közép- és rövidtávú terveink. A tanév lezárását követően összegezzük ezeket, s kiértékeljük, a következő éves munkatervben pedig mindig új kihívásokat és innovációkat fogalmazunk meg. Az előttünk álló időszakban, a korábbiakhoz képest, több programot igyekszünk biztosítani és tovább szeretnénk építeni, erősíteni az együttműködést a partneriskolákkal, mert ezáltal még hatékonyabb tudunk együtt dolgozni.
– Mennyire tudtátok követni a NEKA mérkőzéseit?
– Nagy öröm, ha a kollégák részt vesznek a hazai mérkőzéseken. Hiszen azt valljuk, úgy kaphatnak teljes képet egy-egy tanulóról, ha nemcsak a lakófaluban, hanem a pályán is látják. Ugyanezt gondoljuk az iskolai pedagógusok esetében is: ha megismerik az akadémián zajló sportszakmai munkát, a kollégium működését, a gyerekek napirendjét, akkor egy teljesen más képet kapnak. Természetesen ez nem ok a kivételezésre, de a többlet terhek és a kemény munka, az élsportolói létre nevelés miatti lemondások is jobban kidomborodnak, ezáltal az erőfeszítések még jobban felértékelődhetnek. Mindig büszkeséggel tölt el minket, ha egy-egy korábbi vagy éppen jelenlegi akadémistát NB I-es csapat vagy a válogatott tagjaként látunk viszont. Hiszen mi is támogathattuk abban, hogy elérje a célját. Az ő sikerük visszaigazolás, pozitív példa mind a nevelők, mind a jelenlegi akadémisták számára. Szerencsére ezen játékosok száma – az idő előrehaladtával – folyamatosan nő. Felemelő érzés, amikor a saját növendékeinkből álló élvonalbeli együttesekért szoríthatunk, a kollégákkal szurkolói közösséget alkotunk, s rendszeresen járunk a felnőttcsapat meccseire. Az utánpótlásmérkőzések általában munkaidőre esnek, de, ha tudunk, akkor ott vagyunk, az akadémisták amúgy örömmel veszik az érdeklődést, így nyitottabbá válnak, hiszen közös témává, kapcsolódási ponttá válik annak megbeszélése, ki, hogyan teljesített a pályán.