Motivált, tettre kész és céltudatos. Röviden talán ezekkel a kifejezésekkel lehetne legjobban jellemezni Sebestyén Örsöt, aki január óta a Nemzeti Kézilabda Akadémia humánkineziológusi szakcsoportjának vezetője. Kinevezése által napjai – doktori képzése és eddigi feladatai mellett – még sűrűbbé váltak. Őt azonban ez nem tántorítja el, magabiztosan vág bele az új kihívásokba. Erről beszélgettünk vele egy interjúban.

– Mennyiben más az új, vezető humánkineziológusi pozíció és hatáskör?

– Amikor idekerültem, erőnléti edző voltam. Nyilván a végzettségemből adódóan a humánkineziológusoknak is besegítettem, főleg az én csapatomat érintő kérdésekben. Most, hogy vezető lettem, sokkal nagyobb lett a felelősség és a feladatok mennyisége, de én nagyon szeretem a humánkineziológiát, ez a szívügyem. Nem nehézségként, hanem lehetőségként élem meg.

– A Diagnosztikai Központ által milyen lehetőségek nyíltak meg?

– Ez az épület óriási segítséget jelent erőnléti edzőként és humánkineziológusként egyaránt. Sokkal nagyobb tér áll rendelkezésünkre, emellett új eszközöket is kaptunk. Ezzel rengeteg új lehetőség nyílik meg számunkra a különböző mozgások mérésében, objektív visszacsatolásában, ami a fejlesztésben elsődleges, illetve a readiness-méréseket is egyre széleskörűbben tudjuk elvégezni.

– A biomechanikai doktori diploma után mi még a cél, terv?

– A doktori képzés szintén szívügyem volt, a professzorom, akivel az egyetemen már régóta együtt dolgozom, mindenképpen szerette volna, hogy folytassam a tanulmányaimat. A tudományos világ és a kutatás nagyon közel áll hozzám, úgyhogy ez jó cél lehet számomra. Azt, hogy ez a későbbiekben hova fog kifutni, még egyelőre nem tudom. Az egyetemen való tanítástól sem zárkózom el.

– Mit adott a NEKA?

– Nehéz lenne ezt összefoglalni. Elképesztően nagy lehetőség, megtiszteltetés volt ide felvételt nyerni. Imádok a gyerekekkel foglalkozni, ugyebár én ifi és serdülő korúakkal foglalkoztam eddig, nagyon szeretem őket. Amikor látom náluk a fejlődést és tudom, hogy ehhez én is hozzájárultam valamekkora százalékban, az nagyon jó érzéssel tölt el. A humánkineziológia szempontjából a mérésekkel sérülésre hajlamosító tényezőket tudunk kiszűrni, ezzel próbáljuk csökkenteni ezek előfordulását. A rehabilitáció során történő felmérésekkel pedig igyekszünk optimalizálni a pályára való visszaengedést, valamint csökkentjük az újabb sérülések kialakulásának lehetőségét. Ez számomra nagyon nagy boldogság. Úgy gondolom, jelenleg ez a legfontosabb a munkámban.