A NEKA férficsapata magabiztosan vezeti a serdülő-, illetve az ifjúsági II. osztályú bajnokságot, egy kivétellel valamennyi mérkőzésüket megnyerték. Lehőcz Zoltán vezetőedző szerint a vírus szerencsére elkerülte együttesét, folyamatosan tudtak dolgozni, de nyilván kezelni kell a váratlan helyzeteket – így az április 7-ig tartó szünetet –, amelyhez segítséget nyújt a pedagógusi végzettsége is.

– Két bajnokságban indultok, és sok riválissal ellentétben nem okozott nagy fennakadást a Covid-helyzet. Folyamatos volt a fejlődés?

– Úgy gondolom, hogy mi a szerencsés csapatok közé tartozunk, hiszen a keretből egyetlen fiú nem lett beteg, így miattunk nem kellett találkozót elhalasztani, de az ellenfelek miatt is csak hármat. Ez ősszel pozitívum volt, hiszen tudtunk folyamatosan dolgozni, nem kellett leállni, ez az eredményeken is meglátszik. Két bajnokságban játszottunk, ami rengeteget számít, hiszen összesen 22 tétmeccsen léptünk pályára ősszel, ha ehhez hozzáveszem a szezon előtt lejátszott 15 felkészülési találkozót, akkor azt mondhatom, hogy ez mindenképpen előny volt számunkra a többi riválissal szemben.

– A jelenlegi állás szerint a 28 bajnoki mérkőzésen mindössze egyetlen vereséget szenvedett a csapat, mindkét tabellán élen áll a NEKA. Mi a magyarázat erre a magabiztos teljesítményre?

– A 2004-es korosztályunk játékosanyagban az egyik legerősebb az országban, ráadásul hétről hétre idősebbek között versenyzünk. Látszik, hogy a sportolók képessége kivételes, akadémiai szinten is kiemelkedő volt a játékosok magukkal hozott tehetsége. Emellett nagyon sokat dolgozunk, én biztos vagyok abban, hogy ennyit nem edzenek sehol máshol, ráadásul komoly fizikai felkészítésen esnek át ebben a korosztályban a gyerekek, amit jól tudunk kamatoztatni a pályán. Rendszerben gondolkozunk, van egy meghatározott napirendje a fiúknak, ez szépen logikusan felépítve megjelenik a munkájukban. Az is előny, hogy immár második éve vagyok együtt a csapattal, összeállt a mag, jó kis közösség alakult ki. A keret erősségét jelzi a korosztályos válogatottak magas száma is, a jelenlegi serdülőkeretben tíz NEKA-játékos van, de nem mindig ugyanazok kapnak meghívást. Ez a szituáció erős versenyhelyzetet szül a fiúk között, ami a munkában előrevisz, de nem megy a csapategység rovására.

– Mennyire könnyíti meg az átjátszást az az egységes rendszer, amely szerint az akadémia csapatai dolgoznak?

– Alapvetően a fiú 3-as csapatot vezetem, a húszfős keretben 2004-es, 2005-ös születésű gyerekek vannak. Az ifjúsági II. osztályban kizárólag ők játszanak, a serdülőbajnokságban is igyekszünk a saját játékosainknak lehetőséget adni, de sokat segít nekünk a 2-es csapat. A részvételt súlyozzuk az adott mérkőzések, rangadók szerint, általában 3-4 fiú játszik át hozzánk Kopornyik Zsolt együtteséből. Ez egy jól működő szisztéma, máshol nem is találkoztam hasonlóval, itt valamennyi edző ugyanazért a végcélért dolgozik. Az ok elsősorban a hosszú távon való gondolkozás, annak érdekében, hogy ha egy játékos idővel kiöregszik és felkerül a „nagyok” közé, ne egy teljesen új játékrendszert kelljen megtanulnia, hanem szépen egymásra épüljenek az elemek. Természetesen rövid távon is előnyt kovácsolhatunk ebből, hiszen bárkit bármikor bárhová be lehet építeni a szezon közben, a játékosaim közül például többen bemutatkozhattak a Ligakupában az 1-es csapatban, ami komoly dolog. Az NB I/B-s csapatban is jó teljesítményt nyújtanak a felkerülő fiatalok, tehát működik a rendszer és rendkívül hasznos.

– Mi okozott gondot a vírussal kapcsolatos bizonytalan helyzet kezelésében, mit éreztek ebből a játékosaid?

– Azt mindenképpen kiemelném, hogy a NEKA-ra kis mértékben szivárgott be a Covid-járvány, mivel kisebb településen vagyunk, eleve zárt közösségben élnek a sportolók, és gyakran naponta többször edzenek, erős immunrendszerrel rendelkeznek a gyerekek, ez is az oka annak, hogy mi átvészeltük ezt az egészet.

– A NEKA csapatainál jellemzően kiváló közösség alakul ki, hiszen a játékosok sok időt töltenek együtt. Mennyire tartod fontosnak a jó légkört a pályán vagy a pályán kívül?

– Ez mindenkinek fontos, hiszen jó munkát akkor lehet végezni, ha jól érezzük magunkat, és mivel fiatalokról van szó, ez hatványozottan igaz, hiszen plusz motivációt tud adni, ha barátok között tudsz dolgozni. Az egyik legnagyobb kihívás egyébként számunkra az, hogy a járványhelyzet miatt ezek a gyerekek nem gyerekéletet élnek, kevés a szórakozási, kikapcsolódási lehetőség, ami normál esetben ebben a korban megadatik. A srácok edzésről edzésre járnak, majd a kollégiumban órákon át hallgatják az online órákat, kicsit beszűkült ez a lét. Mi próbáljuk ezt a monotonitást megtörni különböző programokkal, összetartásokkal, de ez nem egyszerű, viszont az eredmények és a sikerélmények szerencsére mindig összekovácsolják a közösséget. A srácok igyekeznek, a tanulmányi eredményeiken mindig lehet javítani, de a mindennapi életben vagányok, talpraesettek és munkára készek.

– A Testnevelési Egyetemen három szakot végeztél, testnevelő-edző, gyógytestnevelői és szakedzői diplomát szereztél, emellett doktori hallgató vagy és tanítasz is a TE-n szakedző- és testnevelő-jelölteket. A pedagógiai vénád mennyire segít az akadémiai munkád során?

– Speciális helyzetben vagyunk, hiszen sok időt töltünk a gyerekekkel, és távol az otthontól, egyfajta második szülői szerepet is ellátunk, ezáltal gyakran a nevelési feladatok is ránk hárulnak. Úgy gondolom, sok előnyöm származik abból, hogy a pedagógus pályát választottam, illetve maga az utánpótlásedzői munka is pedagógiai feladat. Rengeteg átfedés van egy ilyen időszakban, akár a motiváció fenntartásában, akár a gyerekek kezelésében, a pedagógiai problémák megoldásában – ebben is sokat tudunk nekik segíteni a kollégákkal együtt. A gyerekek sokszor fordulnak hozzánk, szívesen kérnek tanácsot, mind tanulmányi, mind magánéleti dolgokban.

– Tavaly végeredmény nélkül zárult a szezon, idén jelenleg szünetelnek az utánpótlás-bajnokságok. Mennyire lenne fontos, hogy érmeket osszanak a 2020–2021-es idény végén?

– Igazából azt gondolom, hogy az utánpótlásban az eredmény csak másodlagos, de ez inkább ránk, edzőkre igaz. A játékosoknak ez nyilván visszajelzés arról, hogy mennyit ér az általuk elvégzett munka, ezért küzdenek hétről hétre. A céltudatos fiatalok idővel felnőtt játékosok szeretnének lenni, de amikor napi szinten edzenek és dolgoznak, elsősorban az lebeg a szemük előtt, hogy hétvégén nyerjenek. Ha egymás után több szezonban is elveszik a gyerekektől a sikerélményt, az a motiváltság és a célorientáltság megtartása szempontjából kedvezőtlen. Bízom abban, hogy lesz lezárása a bajnokságoknak, hiszen komoly céljaink vannak. Csalódott lennék, ha nem lenne végeredmény, de ha úgy alakul, azt is el kell fogadni, az elvégzett munka akkor sem vész kárba, hanem a sportolók hosszú távú jövőjét szolgálja.