Szobol Zsolt az első szezonját kezdi meg a Nemzeti Kézilabda Akadémián, ahol az U16-os fiúcsapat edzőjeként dolgozik. A negyvenkét éves szakember már megtartotta az első edzéseket, így a tapasztalatokról, illetve a szezonbeli tervekről kérdeztük.

– Az első edzések után melyek voltak az első benyomásaid? Körvonalazódnak már a legfontosabb feladatok?

– Az látszik, hogy megfontoltan válogatták össze az ügyes játékosokat, jó kis társaság jött össze. A csapat vegyes, hiszen a gyerekek több helyről érkeztek, volt, akinek az eddigi klubjában heti egy-két edzése volt, de vannak olyanok, akik már tavaly is akadémisták voltak, így bírják a terhelést. Ezért most az a legfontosabb, hogy az új növendékeket segítsük, mivel elszakadni az otthontól, bekerülni egy új környezetbe nem egyszerű. A keret játékosait igyekszünk egy szintre hozni és igazi csapatot kovácsolni belőlük. Eddig valahogy úgy alakult, hogy mindig ilyen fiatalokkal dolgoztam együtt, megtalálom velük a közös hangot.

– Az U16-os bajnokságban indul majd az együttesed, mik az elvárások az első évben?

– Az nagyon szimpatikus volt, és egybecsengett a vezetőkével az álláspontom, hogy elsőként megfelelő fizikális felkészítéssel indítjuk el a gyerekeket egy úton, és bár nyilván van néhány alap technikai dolog, amit tudniuk kell, de nem ez a lényeg, hanem hogy eredménykényszer nélkül dolgozhatunk. Ez egy új korosztályú bajnokság lesz, várhatóan az akadémiák kipróbálják majd a fiataljaikat, így biztos nagy lesz a rivalizálás.

– Edzőként mit tartasz a legfontosabbnak, mit látnál viszont a csapatodtól a pályán néhány hónap múlva?

– A fizikai vonalat abszolút magaménak érzem, úgy gondolom, akkor válhat valaki jó kézilabdázóvá, ha ezekkel a jó és fontos alapokkal rendelkezik. Ha csak a sikereket hajszolnánk, és a fizikai felkészítést a következő edzőnek kellene elvégeznie, akkor ez a két év gyakorlatilag elveszne. Ezenkívül a mai modern kézilabdasportban a gyors támadásvezetés, valamint a jó védekezésből szerzett gyors gólok elengedhetetlenek, az egy-egy elleni támadás és védekezés ugyanígy kulcsfontosságú nemcsak a fiataloknál, hanem felnőtt szinten is. Szeretném elérni, hogy a játékosaim egy meccsszituációban gyorsan tudjanak dönteni, és például három közül a legjobb megoldást válasszák.

– Játékos pályafutásod után szakmát váltottál, majd rövid kitérő után tértél vissza a kispadhoz, miért döntöttél így?

– Amikor játékosként befejeztem a kézilabdát, informatikusként három évig Panamában, illetve Venezuelában dolgoztam. Aztán belegondoltam, hogy az a sok rutin, például a veszprémi és külföldi tapasztalatok kárba vesznének, ha eltávolodnék a sportágtól, ezért hazajöttem, a Veszprémi KKFT-nél játszottam, majd öt évig edzősködtem az Éles Kézisulinál, onnan érkeztem Balatonboglárra.

fotók: NEKA/Tompos Gábor