A Nemzeti Kézilabda Akadémia tevékenységének szerves része a hallgatók oktatásának támogatása, szervezése. A digitális tanrend a NEKA kollégium valamennyi munkatársának kihívást jelentett, viszont az élet nem állt meg, a tanítás zajlik, hamarosan az érettségikre is sor kerül. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ezt miként élik meg a nevelőtanárok és a gyerekekkel foglalkozó kollégáink. Összeállítottunk egy kérdéssort, amelyben a kihívásokról, a kreativitásról, a nehézségekről és az örömökről egyaránt kikértük a véleményüket, és persze arról is, milyen érzésekkel várják a közeli érettségit. Válaszaikból válogattunk.

Sikler Gyula, intézményvezető:

„Én a vezetői feladatok ellátása mellett kiveszem a részem a digitális segédanyagok készítésében, könnyen érthető és egyszerűen fogalmazó, jól szemléltető prezentációkat igyekszem készíteni tantárgyakhoz. Nagyon sok jó ötlet kerül felszínre most a nevelők munkája során. Terveinkben szerepel egy belső használatra szánt tudásbázis kialakítása – évfolyamokra és tantárgyakra lebontva. 

A jelenlegi kapcsolattartás túlmutat az oktatói tevékenységünkön, mivel az elszigeteltségben egyfajta biztonságérzetet nyújtó közösséget hoz létre. A közvetlen segítségnyújtás is működik, mivel nemcsak pedagógus, hanem egyben szülő is vagyok. Az irodai munkámat követően kezdem a fiammal a tanulást. Mivel ő is akadémista, így részesévé váltam a diákok felkészítésének. Rajta keresztül segítő információkat, tanácsokat adunk, a tananyag feldolgozását megkönnyítő videókat ajánlunk a nyolcadikos NEKA-s tanulóink számára. 

Ami az érettségivel kapcsolatos érzéseket illeti: az a kettősség van bennem, ami a szülőket is foglalkoztatja és megosztja. Biztosítanunk kell a diákok számára a továbbtanulás lehetőségét azzal, hogy érettségit tehetnek, de adott-e minden feltétel a biztonságos lebonyolításhoz az intézményekben? Nem a szokványos rend szerint zajlanak a vizsgák, kérdés, volt-e elég idő felkészülni az érettségire úgy, hogy a járvány a szakemberek szerint akkor tetőzik.”

 

Kádi Zsófia, intézményvezető-helyettes:

„A tanári pályán különösen érvényes a lifelong learning, azaz az élethosszig tartó tanulás folyamata. Ez ebben az olvasatban azt jelenti, hogy mindig minden helyzethez alkalmazkodnunk kell, és így is teszünk. Nemcsak a jelen adta feladatokkal foglalkozunk, hanemmár a jövő tanévre nézve is tervezünk, gondolkodunk. Amunkaköröm alapján ellátom a napi és különböző adminisztratív feladatokat, de a munkatársi közösséget is koordinálom. Sarkalatos az is, hogy a vezetőség és a kollégák közti információáramlás, tapasztalatcsere folyamatos legyen. Mindezek mellett természetesen szaktárgyi segítségnyújtás is szerepel a teendőim között, ha érkeznek megkeresések a diákoktól.”

 

Schelhammer Gyula, nevelőtanár:

„A napi kapcsolattartás nem mindig valósulhatott meg a múltban sem, de most a személyes kontaktus teljes hiányával találkozunk, ami egyben a legnehezebb része is ennek a munkaformának. A tantárgyak közül leginkább történelemből és matematikából tudom segíteni a diákokat, de sokan mentális támogatásra is igényt tartanak. Nagyon kíváncsiak a folytatásra, amire tökéletes választ mi sem tudunk még adni nekik. Ami az időtartamot illet: naponta kis megszakításokkal tíz-tizenkét órában vagyok velük kapcsolatban online csatornákon. Telefonon és messengeren a hétvégén is elérnek, ha igénylik. Amit sokszor mondanak, hogy hiányzik nekik az a szabadidős tevékenység, amire az akadémián lehetőségük van, például a tenisz és a horgászat, amit együtt szoktunk csinálni. Hozzáteszem, nekem is hiányoznak ők...

Az érettségivel kapcsolatban nincsenek jó érzéseim, szerintem a közvetlen szaktanári és nevelői kapcsolat hiánya nagyon megnehezíti a diákjaink felkészülését. Van néhány gyerek, akikért külön izgulok, Kecskés Daniért csak úgy, általában, de nagyon szorítok Dely Mártonért és Bognár Nándiért, Magera Noémiért pedig az emelt szintű testnevelés érettségije miatt.”

 

Nagyon kíváncsiak a folytatásra, amire tökéletes választ mi sem tudunk még adni nekik

Szélesné Tar Gabriella, nevelőtanár:

„Nekem a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nem látom, hogy vannak, hogy érzik magukat a gyerekek, van-e bajuk, bánatuk, örömük, sikerélményük. Így is azon vagyok, hogy képben legyek, de a személyes kapcsolatot nem helyettesíti semmi. Szaktantárgyam alapján a matematika 7., 8., 9. osztály tartozik hozzám. Feltérképeztem, ki miként kapja tanárától a digitális tananyagot. Vannak, akik például nem kapnak az új anyaghoz magyarázó videókat. Ezeket pótolom, keresek a neten, mert vannak fent nagyon jók. Ha ezek után még szükséges, akkor Skype-on is segítek. A nyolcadikosok a házi feladatok elkészítésénél kérnek segítséget.

A másik terület a szabadidő hatékony eltöltése. Véleményem szerint ez nagyon fontos feladatunk, hiszen ezzel az iskola már nem tud foglalkozni. A kevesebb edzés miatt mindenképpen több lett a szabadideje a gyerekeknek, és ezt most a társas kapcsolatokban sem tudják kamatoztatni. A messenger-csoportunkban folyamatosan próbálom motiválni őket. A Fincsi konyhaszakkör receptjeit is ezért tettem digitálisan elérhetővé, és létrehoztam a NEKA Kreatív classroomot, ahová kolléganőmmel együtt otthon is könnyen elkészíthető dolgokat töltünk fel.”

 

Tamás Attila, nevelőtanár:

„Számomra is a közvetlen kapcsolat hiánya okoz nehézséget, hiszen a két szakterületemen, a matematikában és a fizikában az azonnali interakció híján sokkal több időbe telik segíteni a hallgatókat a tanulásban. Én korábban tizenhét évig tanítottam iskolában, és több év munkájával már létrehoztam digitális tananyagokat, prezentációkat és videókat, amiknek most jó hasznát veszem. Bár tény, hogy a reggel nyolctól este tízig, vagy néha tovább is tartó készenlét, folyamatos kapcsolattartás erőt próbáló feladat számomra is. Könnyebbséget az jelent a mostani munkában, hogy nem kell ügyelnem a kollégiumban, így többet tudok a szaktárgyaimmal foglalkozni. Abban azért megerősít a jelenlegi helyzet, hogy még nem idejétmúlt intézmény a tanár személyes léte...

Az érettségivel kapcsolatban a matematika így is, úgy is írásbeli vizsgát jelent, tehát ebben nincs számunkra új helyzet. Az azért érdekes, hogy mint általában, a jobb tanulók kérték a segítségemet, a kollégiumban is őket korrepetáltam gyakrabban, szóval értük nem aggódom...”

 

Nagy Melinda, nevelőtanár:

„A legnagyobb kihívás az új rendszerű oktatásban szerintem az volt, hogy a gyerekek több csatornán kapták és jelenleg is kapják az információkat, ilyen például a KRÉTA, a klassroom, messenger, e-mail, oktatási portál, Skype, discord. Ezek közül sokat még soha nem használtak se a tanárok, se a diákok. A többfelől érkező információkat, tanagyagokat, feladatokat nehezen tudták átlátni a gyerekek, és velük együtt mi is. A mi kommunikációnk is nehezített, mert az írogatás és a válaszra várás sokkal időigényesebb az eddig megszokott személyes kommunikációnál. 

A tanulási motiváció erősítésére nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Az új helyzetnek megfelelő önálló, hatékony módszerek kialakításában is segítségre szorulnak tanítványaink. A tanulás segítésére is nagyobb hangsúly helyeződik ebben a helyzetben, értem ez alatt a tananyag megértését, a beadandók elkészítését, a dolgozatra való felkészülést.A legtöbb kreatív megoldást a csoport összetartása és a szabadidős, játékos feladatok megszervezése igényli. Napi szinten képességfejlesztő, játékos feladatokkal bombázom a csoportot, ami kiterjed a szövegértés, a logika, a gondolkodás fejlesztésére, és nem utolsósorban lehetőséget ad a jó hangulatra, viccelődésre. Igazából úgy gondolom, ez az egész helyzet minden téren megköveteli a gyors, problémamegoldó, kreatív megoldásokat.”

Varga István, nevelőtanár:

„Számomra a legnagyobb kihívás ebben a rendszerű oktatásban az volt, hogy úgy állítsam össze a tananyagokat, hogy azok a diákok számára online módban is teljesen egyértelműek és világosak legyenek. De arra is nagyon oda kell figyelnem, hogy az elkészített teszteket, például az angol nyelvieket a megbeszélt időpontra visszakapjam javításra.

Amiben talán a legtöbbet tudok segíteni nekik, az a házi feladatok együttes megbeszélése és feldolgozása az egészségtan, az angol és a humán tantárgyakból, de támogatom őket a különbözeti vizsgákra való felkészülésben is. Beszélgetni szoktunk másról is, mint a szigorúan vett tananyagokról, például a sportról, a mentalitásról, az életmódról.”

 

Élő Andrea, nevelőtanár:

„Öröm számomra, hogy a tanuláson kívül sok más területen segítséget tudok nyújtani a diákoknak olyan háttéranyagokkal, amelyek az edzést, az egészséges életmódot, a mentális egészséget és a továbbtanulást is támogatják. Ezekbenjól tudom hasznosítani a Testnevelési Egyetemen szerzett edzői végzettségemet.A tantárgyi felkészülésükhöz a biológia és a gimnasztika tantárgyból számukra jól átlátható anyagokat tudok összeállítani, de küldtem nekik apályaválasztáshoz használható digitális információkat is. Év közben angol nyelvből korrepetáltam a diákokat, így ezt a munkát folytatva most ehhez grammatikát, nyelvvizsga teszteket, próbanyelvvizsga anyagokat állítottam össze. 

Mentális segítségnyújtáshoz média szakosként a médiatudatosság témakörében osztottam meg segítő anyagot. Emellett több tanulás-módszertani technikát – például figyelemkoncentráció, szelektív tanulás – is ajánlottam a hatékonyabb tanulás érdekeben.A digitális kézműves műhelybe töltöttem fel aktuális húsvéti, anyák napi anyagokat, folytatva ezzel az egész évben működő kézműves szakköri kiadott feladatokat, és ahogy látom, ezek elvégzése nem okozott különösebb nehézséget.”           

 

Tóth Tibor, nevelőtanár:

„A Facebook világa lett számomra az egyik legnagyobb kihívás. Ettől a közegtől eddig távol tartottam magam. Az volt a véleményem, hogy sok káros hatása van, főként a fiatalok társas kapcsolataiban, valamint szóbeli kommunikációjuk, személyes kapcsolattartásuk fejlődésében. Mindig a személyes, szóbeli közlést tartottam és tartom az emberi viszonyok alapjának. Ebben a kényszerhelyzetben azonban a diákjainkkal való kontaktus érdekében létre kellett hoznom egy saját profilt. Igyekszem a legkörültekintőbben használni.

A gyerekeknek legtöbbet segíteni a mindennapi tanulás során tudok, de fontosak azok a videobeszélgetések, amelyek a mindennapi élet jelenlegi problémáiról folynak köztünk, például az otthoni edzésekről, a családról, a házimunkáról, a szabadidő eltöltéséről, a természetről, a jövőbeni lehetőségekről, ami kapcsán mindig a visszatérés az első gondolat.”

Nem izgulok, inkább csak drukkolok mindenkiért.

Varróné Karcagi Szilvia, nevelőtanár:

„Meg kellett birkóznom azzal, hogy a fizikai távolság ellenére és a személyes napi kontaktus hiányában is fenntartható és gördülékeny legyen a kapcsolat és az oktatás a tanulókkal. Keresett tantárgy a kollégiumban a szakom, az angol, így főleg ebből nyújtok segítséget a diákoknak, azonban természetesen a tanulás támogatása általában véve is a feladatom, ami naponta körülbelül hat órát vesz igénybe. További két-három órában egyéb nevelőtanári feladatokat látok el telefonon vagy neten. Az érettségi elé reményekkel tekintek, szeretném, ha minden végzős azt az eredményt érné el, amire vágyik. Így nem izgulok, inkább csak drukkolok mindenkiért.”

 

Bálint Sándor, gyermek- és ifjúsági felügyelő:

 

„A munkaköröm jellegéből és feladatköréből adódóan mint éjszakai gyermekfelügyelő nem vettem részt a növendékek oktatásában, tanulmányi előmenetelük segítésében. A kialakult helyzet miatt nagy kihívás volt számomra a fiatalokkal való online kapcsolattartás, a tanulmányaikat vagy a mindennapi életvitelüket segítő hasznos tanácsokkal való ellátás. Mindennapi munkámat a kollégiumi igazgató koordinálja, a nevelőknek segítséget nyújtok szövegszerkesztésben, táblázatkezelésben, internetes anyagok gyűjtésében. A kollégiumban lévő karbantartási munkálatokban is kiveszem a részem. Amúgy készenléti szolgálatot teljesítek, de nagyon jó lenne, ha már újra a régi mederben folyna az élet.”

 

Takácsné Horváth Beáta, pedagógiai felügyelő:

„Az online oktatásban való segítés nagy kihívás számomra, mert nem használtam eddig napi szinten a számítógépet. A digitális felületen történő anyagok felkutatása, a segédanyagok gyűjtése eleinte igazi kihívást jelentettek. Ezért szükség volt az önfejlesztésre, önképzésre. Igyekszem megfelelni a kialakult helyzet alapján jelentkező feladatoknak. A tanulókkal, kollégákkal a nap bármely időszakában kommunikálunk, telefonon, messengeren, sokszor akár késő éjszakába nyúlóan is. A jó viszonyt a gyerekekkel és munkatársakkal ebben a rendkívüli helyzetben is fenn tudom tartani, ami nagyon jó érzés.”