Egész évben rendkívül sokrétű feladatot látnak el a kollégiumi nevelőtanárok, akik a gyerekek tanulásában, mentális felkészítésében, illetve a mindennapos nehézségek megoldásában is segítséget nyújtanak. Nincs ez másként most sem, annak ellenére, hogy a növendékeink hetek óta távol vannak Balatonboglártól. Ahogy Sikler Gyula, a NEKA kollégiumi intézményvezetője elmondta, számukra sem egyszerű a különleges helyzetben felmerülő kihívásoknak megfelelni.

– Mennyiben változott meg a kollégiumi nevelőtanárok munkája az elmúlt hetekben?

– Nem túlzás azt mondani, hogy jelentősen. A feladatok száma megnőtt, hiszen a csoportos helyett most egyéni foglalkozásokat tartanak a kollégák, a hétköznapokban egyszerűen és jól működő személyes kommunikációt, tanulást, lelki tanácsadást pedig most virtuálisan kell megoldani. Ideális esetben rögtön megoldást lehet találni egy beszélgetés során a felmerülő nehézségekre, most ezt távolról kell menedzselni. Valamennyi kollégám nagyon lelkes, és igyekszik kihozni a maximumot az adott helyzetből, még az idősebb munkatársak is megtanulták a digitális eszközök használatát.

– Mi tartozik ebben a speciális helyzetben a nevelőtanárok munkájához?

– Nekünk is egy újfajta rendszerhez kellett alkalmazkodnunk, de az első és legfontosabb, hogy nyomon kövessük azokat a digitális felületeket, amin a gyerekek hozzáférnek a különböző tanórai anyagokhoz. A kollégiumban már kialakultak azok a módok, ahogy például a szövegértésben, tananyag-feldolgozásban segítünk, különösen matematikában, ahol meg kell érteni különböző feladattípusokat. Ezen felül most valóságos információhalmaz zúdul a növendékekre, fontos feladatunk ezekből kiszűrni azokat az adatokat, amelyek hasznosak lehetnek számukra a digitális tanulás során. Informatív honlapokat, linkeket ajánlunk számukra, megkönnyítve ezzel a tanulmányi munkát.

– A tanuláson kívül mivel kell még foglalkozniuk a fiatalokkal kapcsolatban?

– Ahogy eddig a kollégiumban, úgy a mostani helyzetben is figyelnünk kell a gyerekek személyiségfejlesztésére. Igyekszünk javaslatokat tenni a megnövekedett szabadidő megfelelő eltöltésére, arra, hogy mit lehet kihozni az otthoni bezártság okozta kényszerű helyzetből, hiszen sok esetben a szüleik dolgoznak, napközben nincsenek velük. Örömteli, hogy kreatív ötletek is születnek a bezártságnak köszönhetően, volt például olyan kollégám, aki kertészkedési tippeket adott a diákoknak, de folytatva a kollégiumi kézimunkás szakköröket, többen otthon is alkotnak valamit saját kezűleg. Érkezett olyan szülői visszajelzés is, hogy hazaérve a munkából a gyermek az itteni főzőtanfolyamon tanult édességgel várta őket, aminek nagyon örültünk.

– Komolyabb dolgokkal kapcsolatosan igényelnek esetleg lelki segítséget a fiatalok?

– Igen, az akadémistáink lelkének ápolása megszokott a kollégiumban, hiszen a hétköznapokban egyfajta pótszülői feladat is hárul a nevelőtanárokra. Ezt most felváltotta a mentálhigiénés segítő szerep. A tanulási időt gyakran plusz félórás beszélgetés követi, ennek során a gyerekek elmondhatják, mi okozott nekik problémát aznap, mi bántja őket, mi az, amit esetleg nem a szülővel szeretnének megbeszélni, mi pedig meghallgatjuk és kitartásra biztatjuk őket. Úgy érzem, a legfontosabb feladatunk odafigyelni rájuk, hogy a jelen helyzetben hogyan tudják feldolgozni ezt a fajta bezártságot, és hogyan tudnak megfelelni abban a követelményrendszerben, ami most kialakult.