Tíz győzelemmel és két vereséggel a második helyen áll a NEKA U19-es leányegyüttese az I. osztály Nyugati csoportjában. A bajnokság kiegyensúlyozottságát jól mutatja, hogy tizenkét forduló után az első három egylet ugyanannyi, szám szerint húsz pontot gyűjtött. A csapat szakmai munkájáért Zsadányi Sándor edző felel, aki tavaly július elsején csatlakozott az akadémiához.

– De már májusban, júniusban is többször voltam a NEKA-n Bakó Botonddal, az NB I-es női csapat jelenlegi vezetőedzőjével, hogy megismerkedjünk a körülményekkel – tette hozzá Zsadányi Sándor. – Edzéseket látogatunk, s már ekkor elkezdtük feltérképezni a játékosokat.

– Mi volt az első benyomásod a NEKA-ról?

– Az, hogy megérkeztem Amerikába – felelte. – A többi helyhez képest, ahol eddig dolgoztam, természetesen nem lebecsülve vagy becsmérelve őket, óriási volt a különbség. Nincs sok egyesület az országban, ahol ilyen technikai és infrastrukturális körülmények lennének. Emiatt az elején egy kicsit meg is ijedtem, hiszen nem tudtam, milyen ütemben tudok majd megismerkedni azokkal az újdonságokkal, melyek körülveszik a munkámat, de szerencsére gyorsan ment a beilleszkedés, ebben nagy segítségemre volt a szakmai stáb többi tagja.

– Rögtön egy vereséggel kezdtétek a bajnokságot, a SZISE otthonában kaptatok ki.

– A meccs után volt is pánikhangulat rendesen. Amikor elkezdtük az edzéseket, csekély létszámmal tudtunk nekivágni a munkának, hiszen az U19-es játékosok nagy része a felnőttcsapattal edz, s ebből adódtak nehézségek. Azon dolgozunk a kollégákkal, hogy a tréningeken és a mérkőzéseken is mindegyik korosztály megfelelő létszámban és minőségben tudjon dolgozni, ám ez nem mindig egyszerű. Most annyival könnyebb, hogy többen felépültek a sérülésükből, így az elmúlt egy-két hónapban már kiegyenesedett ez a történet, s ez az eredményeken és a teljesítményen is nagyon meglátszik, rohamosan fejlődnek a lányok.

– Azóta sok szép győzelmet arattatok, de mind közül kiemelkedik a győri idegenbeli siker, pláne, mert elvettétek a veretlenségüket.

– Annak a mérkőzésnek úgy „mentünk neki”, ha nem nyerünk, akkor valószínűleg elköszönhetünk a Final Four-reményektől. A bajnokság Nyugati csoportjában három-négy társulat küzd a négyesdöntőért, s a kisalföldiek elleni diadallal tettünk egy nagy lépést, hiszen a három legnagyobb riválisunkkal itthon fogunk játszani a tavaszi szezonban. Amúgy ez volt az első olyan meccs, amikor szinte teljes kerettel tudtunk felállni, s volt egy hetünk a felkészülésre taktikai edzésekkel, videós elemzéssel. Ez meg is látszódott a teljesítményünkön, hiszen viszonylag sima győzelmet arattunk. Szerintem ez is igazolta, hogy kiváló munka zajlik a felnőtt és az U19-es csapatnál.

– Miben fejlődtek a legtöbbet a lányok a szezon kezdete óta?

– Az eddigiekhez képest – Bakó Botonddal karöltve – egy kicsit más kézilabdát képviselünk, nem azt mondom, hogy jobbat vagy rosszabbat, de mást. Nálunk nagyobb hangsúlyt kap a beállós játék, s itt nemcsak a poszt eredményességére gondolok, hanem arra is, hogy a figuráknál kulcsszerepet kapnak. S ebben léptek óriásit előre a gyerekek, pedig ez újdonság volt számukra. Az elején nehéz volt megtanítani és elhitetni velük, hogy ez a módszer is eredményes. Viszont már most eljutottunk odáig, hogy értik, miről is szól a mi filozófiánk. Igaz, rengeteg munkát tettünk belel, de meg is lett az eredménye, mert mindkét csapaton látszik, hogy jó erőben van, és egyre jobb kézilabdát játszik.

– Miben kell még előre lépniük?

– Mindenben, hiszen többségében utánpótláskorú játékosokról van szó. A napokban beszélgettünk arról, nem elégedhetnek meg azzal a gyerekek, és mi edzők sem, hogy a kézilabda bármely szegmensében stagnálnak. Pont abban a korban vannak, amikor fizikálisan, taktikailag, technikában is fejlődniük kell, ezért ennek szellemében raktuk össze az előttünk álló időszakot. Mindennap azért dolgozunk, hogy valami pluszt tudjunk adni a játékosoknak.

– Elégedett vagy az őszi szezonnal?

– Igen! A minap volt a gyerekekkel egy utólagos karácsonyi vacsoránk, ahol őszintén elmondtam nekik: amikor elkezdtük a közös munkát, akkor azért fogtam a fejem, hogy jaj, mi lesz ebből! Miként tudunk kialakítani egy sikeres és fejlődni képes társulatot. De az utóbbi időszakban minden megváltozott, azt érzem, napról-napra megyünk előre a sportág minden szegmensében. A célkitűzés a Final Four, de nem görcsölünk azon, hogy meg is kell nyerni. S nem is elvárás, az viszont igen, hogy folyamatosan fejlődjenek a fiatalok, szerintem ez a legfontosabb, nem pedig az aranyérem-halmozás. Azt szeretnénk, hogy majd felnőttként kerüljön a nyakukba a legfényesebb medál, akár válogatott szinten is. Számunkra az a legnagyobb öröm, ha azt látjuk, hogy mindenki halad előre és azon az úton járunk, amit elterveztünk.

– Az U19-es együttes mellett az NB II-es csapatot is irányítod. Az egylet nyolc győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel a harmadik helyen áll az E-csoportban.

– Talán az NB II a legnehezebb a bajnoki kavalkádban, ebben a kiírásban a serdülőknek is szoktunk lehetőséget biztosítani, főként, amikor párhuzamosan megy mind a három pontvadászat, az NB I, az U19 és az U17 is. Úgy szoktuk összeállítani a kerete: aki nem játszott az adott héten valamelyik bajnokin, akkor játéklehetőséget kap. Hozzáteszem, hogy az NB II is egy jó tere a fejlődésnek, hiszen a gyerekek felnőttmezőnyben is megtapasztalhatják a kézilabdát. A terhelésre azonban nagyon oda kell figyelni, hiszen nem lenne szerencsés, ha valaki pár napon belül három meccsen is pályára lépne. Néha azonban a betegségek, sérülések miatt rákényszerülünk arra, hogy olyat is nevezzünk, akit alapvetően nem szeretnénk. De a cél, hogy megtaláljuk az optimális terhelést, hogy ez a bajnokság is a gyerekek fejlődését szolgálja.